Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 22. szám · / ·
(Liget a Scelde partján, Antwerpen mellett. Henrik király a bírói tölgy alatt; oldalán a szász bandérium grófjai és nemesei. Szemközt brabanti grófok és nemesek, élükön Telramund Fridrik s mellette Ortrud. A hadi hírnök a királyi bandériumból a középre jött: intésére a király négy harsonása riadót fú.)
Hírnök:
Hős grófok, rendek! Halld brabanti nép!
Henrik, ki ur e honban, ő van itt,
e hősi körbe országlátni jő.
Kész vagytok véle menni, hogyha hív?
Brabantiak:
Mindenki kész, megy véle, hogyha hív.
(Fegyverüket zörgetik.)
Sok áldás, sok áldás, fölség! áld Brabant!
Henrik király (föláll):
Jó, hü nép, Brabantnak népe, áldjon ég!
Nem puszta kedvtelésből jöttem én,
(Nagy nyomatékkal.)
országunk bajban! Im, kimondom ezt.
(Ünnepélyes figyelem.)
Hisz tudja minden német, szörnyü vész az,
mi napkeletről sujtja rég a hont.
A végek táján éghez száll a sóhaj:
Uristen, add, ne érjen szittyanyil!
De én, e nemzet őre, lelek módot,
hogy már lerázzuk végre ezt a szégyent.
Egy győzelem! s pár évre béke és csend lőn.
Harckészületre szántam ezt.
Ma készen áll sok kőfal, büszke vár
és rendben állnak helyt uj zászlaink.
Most harcok hire jár, fogytán a sarc, -
az ellen haddal készül törni ránk.
(Nagyon melegen.)
Rajtunk a sor, hogy szégyent már ne valljunk.
Nincs párt, se faj: egy most a német vér!
Csak talpra álljon minden német ember,
guny tárgya nem lesz majd e drága hon!
Szászok és thüringek (kardjukra csapnak):
Ne hadd, ne hadd a német ősi fényt!
Király (visszaül helyére):
Lám, idejöttem, hü brabanti fők,
mert sergetekre Mainznál vár a tábor.
Ám mily nagy gond és bánat látnom azt,
hogy éppen köztetek a pártharc dul,
hogy viszály, gyilkos vadság dühe ront!
Lépj ide hát, Fridrik, jó Telramond!
Ha még, mint rég, a hősök disze vagy,
szólj nyiltan és e bajról számot adj!
Fridrik (ünnepélyesen):
Rád vár e tiszt: itélj te nagy király!
Mint mondom, úgy volt. Álság abba nincs.
Hogy végit járta Brabant hercege már,
rám bizta, gyámolítnám én, mig gyengék,
Elzát, a lányát és Gottfrédet, az ifjut.
Hü gonddal óvtam én e gyermek életét,
hisz férfiszómat adtam érte zálogul,
de mérd meg fölség ezt a szörnyü kint:
lelkem e féltett kincse elveszett!
Erdőbe vitte Elza andalogva őt
s hogy visszajött, nem volt véle már.
S még csalfa buval hogy kereste öccsét!
Hogy jajgatott: nem tudja, merre tünt!
Egyszerre csak azt látta: nincs sehol.
Mennyit fáradtam én hiába érte!
Szigorral vallatóra fogtam Elzát
és láttam: arca sáppadoz és reszket, -
a rémes vallomáshoz kell-e több?
(Nagyon élénken.)
E borzalomra vágyam odalett.
Kit atyja nékem szánt, a lány se kellett már.
Kezéről így lemondtam én s elvettem azt,
Kibe szivem párra lelt.
(Bemutatja Ortrudot, ki térdet hajt a király előtt.)
Ortrud, Radbod, Friz herceg lánya nőm.
(Ünnepélyesen pár lépést előre jön.)
És most a vádam Brabanti Elzára sújt,
hogy testvéröcscsét ölte meg.
De engem joggal illet ám e föld,
a herceg vériből az első vért,
s mert nőmnek nemzetsége rég Brabantnak
számos fejedelmi főt adott.
Nos légy te biró, Fölség! im a vád!
Férfiak (mélységes elszörnyedéssel):
Jaj, szörnyü szót ejt Telramond!
Mily vérvád, mit a lányra mond!
Király:
Mély borzalommal hallom szörnyü szód.
De mégis kétlem ezt a sulyos bünt.
Fridrik (egyre tüzesebben):
Nagyur, álmokban él a női dölyf!
Ki tiszta vágyam gőggel lökte el,
mit tudni, titkon mást kit boldogít?
(Mindinkább elárulja keserű ingerültségét.)
Úgy vélte tán, ha édesöcscse elvész,
majd egymagában lesz Brabanton úr
és büszke kénnyel cserben hagyhat engem,
hogy nyiltan buja vágynak adja lelkét.
Király (komor kézmozdulattal félbeszakítja a nekihevült Fridriket):
Hivják a vádlott lányt!
(Nagyon ünnepélyesen.) Az uriszék
Munkába kezd. Bölcs Isten, szállj le rám.
Hírnök (ünnepélyesen előre jön):
Kivánsz-e tüstént itt, ma, törvényt ülni már?
Király (méltósággal a tölgyre akasztja kardját):
Jó pajzsom addig el ne fedj,
Amig nem dönt a jog s a kegy.
Férfiak (kardot rántanak; a szászok maguk elé, a földbe döfik, a brabantiak előrenyújtják szablyáikat):
És addig meztelen a kard,
Amig a jog küzdelme tart.
Hírnök:
Királyunk pajzsa lesz a jel
Birátok széke itt e hely!
Most számon szóra kél a vád
Elza! a törvény vár itt rád.