Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 21. szám

Fenyő Miksa: Gazdasági érdekeink a Balkánon

Stürgh grófnak az osztrák képviselőházban mondott beszéde után senki előtt sem lehet kétséges, hogy az osztrák-magyar monarchia - a Donaumonarchie - fegyveresen készül beavatkozni a Balkán államok dolgába. Hogy miért, milyen tervekkel és milyen kilátásokkal, azt e pillanatban senki sem tudná megmondani. »A Balkánon nagy gazdasági érdekeink vannak« hallotuk a delegációk ülésezése alkalmával Berchtold gróftól. Valóban így van, nem győzünk hálálkodni a diplomáciának ezért a felfedezésért, bár azok előtt, akik néha egy-egy pillantást szoktak vetni a külkereskedelmi statisztika adataiba, ez már régen nem titok és ezeknek nem kellett várakozniok e ténynek konstatálásával a Balkán-szövetség létrejöttéig. A Balkánon gazdasági érdekeink vannak s balkáni kivitelünk jelentékeny százalékkal foglal helyet a monarchia összkivitelében és segít enyhíteni kereskedelmi mérlegünk passzivitását. De hogy ez így van, az nem külpolitikánk eredménye; ez az eredmény külpolitikánk nélkül, sőt ellenére jött létre. Felesleges, hogy a Balkán államokkal kötött kereskedelmi szerződések történetét magyarázzuk itt, vagy azt az eljárást, melyet a bolgár-szerb vámunió tervének kipattanásakor monarchiánk tanúsított; ezekből a tényekből azonban megállapíthatjuk azt, hogy külügyminisztereink eddig nem tudtak arról, hogy a Balkánon gazdasági érdekeink vannak s hogy ez érdekeket becsületes kereskedelmi szerződésekkel, a cikkeinket fogyasztó államok termelésének megbecsülésével kell biztosítanunk. A hódításnak arról az eszközéről, hogy a kereskedelmi összeköttetésnek ezer meg ezer finom szálával fűzzük magunkhoz ez országokat és fegyvereinket és töltényeinket csak mint exportcikket küldjük a nyakukra: az indusztriális kivitel hódító erejéről nem tudott a mi diplomáciánk s így természetesen bekövetkezhetett az az állapot, hogy országokban, melyeket a geográfiai fekvés szinte elkerülhetetlen kényszerűséggel a mi ipari termelésünkre utalt, hogy ezekben az országokban a német termelés veszélyesen a mi kivitelünk mellé rukkolt s ma már kemény igyekvéssel iparkodik kétségessé tenni a mi kereskedelmi elsőségünket a Balkánon. (»Az üzlet az üzlet«, ebben a német nem ismer tréfát s csak nemrégiben hallatszottak a német nagyipar köréből olyan hangok, hogy azért a szívességért, melyet az annexió alkalmával Németország tett a monarchiának, az új kereskedelmi szerződés megkötésénél várnak tőlünk »előzékenységet«.) Ezen a ponton tehát nincs - mert nem lehet fegyverrel megvédendő érdekünk, sőt mindaddig semmi sem forog kockán, míg fegyverrel nem avatkozunk az ügyeikbe: mert ebben a pillanatban természetesen a mai kereskedelempolitikai pozíciónk is kétessé válik és úgy lehet, megkapjuk a novibazári szandzsákot, ezt a fogyasztás nélküli, gyér lakosságú, terméketlen területet, de elveszítjük azokat az összeköttetéseket, melyeket a monarchia ipara egészen a maga erejéből máig fenntartani, sőt fejleszteni tudott.

»Gazdasági érdek« tehát egészen bizonyosan nem jelenti a novibazári szandzsákot. De úgy lehet a rajta keresztülvezető utat Szalonikiig, az Égei-tengerig, Andrássynak ezt a szép álmát, mely azóta diplomáciánk dogmájává, papíros meggyőződésévé vált. Szó sincs róla, Szaloniki ez már valami, gyönyörű kikötője van s az a vasútvonal, melyet közös költségen Boszniában most építünk a Doberlin-Banjaluka-i vasút folytatásául (notabene a Doberlin-Banjaluka-i vonal tervezői annak idején szintén Szalonikire gondoltak) csak úgy ontja majd a keletre ipari termelésünk százmilliós feleslegeit, melyeket a trieszti és fiumei kikötők ma már nem képesek elexpediálni. Kétségen kívül: Szaloniki érték s a levantei kereskedelem jelentékeny része kezünkre jutna elfoglalása révén, hajh! de mennyivel csekélyebb érték, mint amennyit bírásáért pénzben és vérben befektetnünk kellene. (A novibazári szandzsák esetleges elfoglalásával még messzebb esünk Szalonikitól, mint valaha. Addig legalább álmodni engednek bennünket róla, de ha Novibazár a mienk lesz, akkor az orosz, az olasz s az egész Balkán fog őrt állani Szaloniki kapujánál.)

Gazdasági érdekeink, melyeket lehetne vagy érdemes volna fegyverrel érvényesítenünk, nincsenek a Balkánon. Lehetnek politikai érdekeink »Szláv gyűrű«. »Orosz hatalom« stb. Ezekbe nem szólunk bele. Mert ehhez aztán igazán ért a mi diplomáciánk.