Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 21. szám
Csend van; sötét van; hosszú, nagy falak
Fölémhajolnak, elborítanak.
- - - - - - -
Kinn messze, messze vágtat egy vonat.
Itt minden olyan szomorú ...
A kalauz, aki lefekszik,
Álmában állomásneveket hadar
S veszekszik;
A nő, ki a vonatot lekéste
S altatja apró gyerekét:
Csicsi baba! - s a szeme kék;
A messze, messze, messze boltozat
Összeboruló kormos ablakokkal;
Csak nézzed őket hosszan és aludj el -
Álmodni fogsz síró vakokkal.
Itt minden, minden szomorú,
De legszomorúbb én vagyok;
A messzekígyózó vonattal
Engem ma minden itt hagyott.
Ó, ha meghalnék! ...
Meghalok?
Miskolc