Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 20. szám · / · Figyelő
Lloyd George válogatott beszédeinek ez a német kiadása mint német esemény is érdekes. Az igen magasrendű Diederisch-kiadásban jelent meg, mint egy határozottan radikális Politische Bibliothek harmadik száma - ugyanazon Diederischnél, ki egy új vallásosság életre ébresztésében látja a modern kultúrprobléma legfontosabb oldalát s míg ezt az új vallásos kultúrszintézist keresi, szorgalmasan terjeszti az elmúlt századok s idegen nemzetek civilizációinak legszebb gyöngyeit s finom érzékkel válogatja kiadásra a jelenkori szépirodalom termékeit.
De még ennél is érdekesebb és jelentékenyebb a kép, melyet e beszédek a jelenkori Anglia arculatáról adnak. Ha elgondolom, hogy nálunk könyvben adnának ki választási programbeszédeket ... akár az Apponyi Albertéit ...! Egész új retorika rezeg e beszédekben: a szenvedélyes számok retorikája. Páratlan pátosszá emelkedik a Common Sense. A tribün-orátor póza elvész. A tények persze ki vannak színezve: hisz harci beszédek ezek; de soha sincsenek fölhígítva. Kurta mondatok; csattanó ötletek; kegyetlen, kíméletlen polémia. Milyen más a képe az angol választási érvelésnek, mint a miénknek ... Az angol szónok úgy beszél, mint aki tudja, hogy megértik; a magyar, mint aki tudja, hogy nem értik meg; legtöbbnyire pedig, mint aki maga se érti, mit beszél.
Mert persze, hogy nostra res agitur. Azoknak az óriási lépéseknek láttára, melyekkel az angol nép előrehalad a jövendő jobb állama felé, összeszorul a szíve, aki magyar dolgainkra gondol. Micsoda agitációs mestermű ez! Milyen dramatikus erővel állítja elénk a lordok harcát: amint elébb törvényhozói jogaikba kapaszkodnak, aztán kiszorulnak a fellegvárból, s most szóval és tettel, őszinte elkeseredéssel védik a fennálló rend (a fennálló rendetlenség) minden kis részét; hogy kénytelenek, a közvéleménytől s a becsületes gondolkodás kényszerétől szorítva, hozzájárulni az aggkori nyugdíjak s a munkanélküliség ellen való biztosítás gondolatához - hogy akarják a harcot a vámvédelem jelszavával más irányba terelni - hogy küzdenek az új földadók ellen, melyek a megindított mezőgazdasági államakcióval együtt talán újra átalakítják majd Angolország képét: és újra a mi nagyidai cigányainkra kell gondolni - és mindenféle illetlen érzéseken kapja magát az ember.
A háttérben aztán Lloyd George személye áll, ki elkerülte az angol jellem legnagyobb veszélyét: a sznobizmust - kiben mély vallásos optimizmus egyesül messzemenő szociális kritikával - talán az egyetlen ember a mai európai politikában, ki elmondhatja: Hier stehe ich und kann nicht anders.