Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 20. szám · / · Figyelő
Ismét nagyon finoman dolgozott és kitűnően hangszerelt a Meister. De hiányzik a Jancsi és Juliska mese-hangja, az ártatlan regéhez súlyos, tanáros zenét kaptunk. Humperdinck átallja a régi módszert újra használni, más oldalait is be akarja mutatni: a népdal helyett zenedráma-hangulat jutott szóhoz. Sajnálatos, hogy e téren nem tud újat mondani, a partitúra legnagyobb részén az unalom ólomsúlya nehezedik. Wagner Richard utánzói hamarosan le fognak tűnni a porondról - mint Riemann jósolja - mert igen valószínű, hogy ezen az úton tovább már csak ismétlés (Pfitzner, Humperdinck) vagy pedig túlhajtás, önmaga bőréből kibújt barokk (R. Strauss) lehetséges. Talán ha a szöveg jobb volna, tarthatná magát a Királyfi és királylány, de sajnos ez is erőtlen és terjengős. - A rendezés terén Hevesi Sándor reformátori nagyságban jelentkezett. Micsoda képek, rend, beosztás! Ha ezentúl is így fognak énekelni és játszani operánkban, hamar elfelejtjük majd a sok keserves panaszt. E bemutató mesteri előadása szép reményre és nagy örömre jogosít.