Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 20. szám
Aludtak a kertek,
Gubózva a berkek
Ködszálú szövetbe kevertek.
Párás és piros dombok arcán
Tarka fellegek hevertek.
A naplemente izzó táján
Ott, hol a napgyümölcs felpattan
A harangok bágyadtan
Messziről hozott dalt vertek.
S fényes harmattal kivertek
Voltak a rétek és mezők.
Néma és feledt temetők
Közeledni látszottak az estben.
A bokrok megett lesben,
Mint rajzó méhek dúlt méhesben
Furcsa és ijedt rebbenések keltek.
A rigók éles füttyel énekeltek
S nagy árnyak fekete falatot szeltek
A gyepből. Kis céltalan fénypatakok eredtek.
Dermedt, könyű ágon felettek
Bimbók csügtek, rügyek meredtek.
S minden, mit hordott a galy
Jövőbe nyúló tavaly
Mag volt és terhes titok.
A hársfák körűl kutató illatok
Kehelylebbentve jártak,
A fenyők felneszeltek
És vártak -
Várt, várt az egész köd-valóság,
Hogy eljöjjön valmi rejtett Jóság,
Mi valódibb lesz mindeneknél
És megengedi, hogy a bokrok
És berkek és tornyok és hársfacsokrok
És bogyók és rigók és temetők és rétek
Elfeledjék, hogy éltek!