Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 18. szám · / · Figyelő

Pásztor Árpád: Ferenc Ferdinánd a gyakorlaton

Megszokott és szinte frázissá vált témájukhoz nyúltak a mult héten a vezércikk-irók. Honfiörömüket vagy honfibánatukat nyilvánították ki afölött, hogy a trónörökös a nagy magyar alföldre jön, hogy végre szemtől szembe áll az istenáldott vagy istenvert magyar néppel és hogy ebből levonhatja a tanulságot, hogy magyar királynak születni nagy és szép gondolat.

Hirlapírói végzetem úgy akarta, hogy én is lementem a nagygyakorlatra és hogy két napig egészen közelről láttam a magyar trón leendő urát, megfigyeltem kézmozdulatait, hallottam a hangját, észrevettem a szeme pillantását, - mindmegannyi jelet, melyek egy ember belső életét mutatják. Nem vagyok vasárnapi psichologus, hogy ezekből következtetéseket vonjak le és hogy ezekből a mozdulatokból következtessek a magyar nép sorsára, de mégis volt nehány tény, ami eléggé érdekes, sőt talán jellemző is.

Míndenekelőtt nevezetes, hogy kikkel fogott kezet a leendő uralkodó. Mikor leszállt a vonatról, kezet nyújtott Serényi miniszternek. A közelállók szerint ez volt az első kérdése:

- Ugye-e, gróf?

Nem hallottam, de mondták. Kezet adott két magasrangú katonának, a főszolgabirónak nem, s utána egy polgári méltóságnak sem. Ugyanigy tett Makón, hol katonatiszteken kívül csak Glattfelder püspököt tüntette ki kézszorítással.

Ebből a legegyszerűbb következtetés az volna, hogy Ferenc Ferdinánd vallásos katona, ki a polgárságnál többre becsüli a katonaságot s a papságot. Igen ám, de tizedikén reggel Erzsébet királyné emlékére isteni tisztelet volt, Lipót Salvator és Frigyes főhercegek megjelentek ott, a trónörökös nem. Ő akkor Csanádpalotán a táborban volt s minden érdeklődését a hadi mozdulatok kötötték le. Tehát a katonaság az első s a templom csak a második?

Nem hiszem. Sokkal inkább lehetséges, hogy a trónörökös egészen egyedül intézi el lelki gyakorlatait. Teljesen céltudatos és határozott egyéni életet él. Szándékosan konzervativ. Lakását előirása szerint rendezték be, de ő mégis jobbnak látta vasuti kocsiján odakint tölteni az éjszakát. Ragaszkodik megszokott holmijaihoz, saját kedve szerint butorozott vasuti lakásához. Nem szereti a változatosságot és a saját kényelme sokkal fontosabb, mint Mezőhegyes öröme, hogy a leendő király ott lakik.

De az is valószinű, hogy tévedtek. Ferenc Ferdinánd főképpen és legelsősorban katona, 3/4 4-kor akar kelni s a legegyszerübb, ha a tábor közvetlen közelében üti fel megszokott fészkét. Mezőhegyes öröme neki semmit sem jelent.

És ezzel a mondattal kapcsolódom e rövid irásmunka bevezetésébe. Ferenc Ferdinánd mint külön fogalommal nem törődött se Mezőhegyessel, se a nagy magyar alfölddel, se az ott lakó ezeréves néppel. Katona s néki minden föld itt vagy vadászterület, vagy katonai szempontból jó, esetleg rossz terrén. Nem érdekli semmiféle civilmunka, mesterség, vagy mesterkedés. Neki igazán mellékes, hogy a vezércikk írók meg akarják ismertetni a jó magyar néppel, ő bizonyára úgy érzi, hogy jó ezt az ismerkedési terminust minél későbbre kitolni, ma semmi szüksége sincs rá, de hogy minden pillanatban készen legyen az ismerkedésre, nagyon jól megtanult magyarul.

A magyarokkal mindég és mindenütt magyarul beszélt. Az apátfalvai állomásfőnöknőtől megkérdezte, hogy jó-e a kutyája s hány éves az állat? Majd ujra fel és alá járt a kis váróteremben, megállt, megfordult s megkérdezte az asszonytól, hány gyermeke van?

Vajjon ez a két kérdés nem estei Ferenc Ferdinánd főherceg-e? A jó vadász és a lankadatlan családapa.

Nem szereti és fölöslegesnek tartja a pózokat. Mikor észrevette, hogy le akarják fotografálni, egészen halkan, de mégis hallhatóan mondta:

- Diese Posen!...

Ez azért nevezetes, mert mellette és közvetlenül előtte Frigyes főherceg kedvtelte és örömmel »állott« a fotografusok sorfalának. Nem lehet tudni, hogy ezt a két szót a fotografusoknak, vagy Frigyes főhercegnek mondotta-e?

Főherceg rokonaival különben gyengéd és óvatos. Mikor a tábornokok raportját tartotta, elsőnek Lipót Salvátor, másodiknak Frigyes főherceg adta be jelentését. Mindkettő feszes haptákban s a trónörökösnek egyetlen arcizma se rándult meg. Pedig bizonyos, hogy ők »rokonok«, ha egymással így szembekerülnek, sokszor - mindig - gondolnak sok mindenre. Majd végig ment a generálisok során s mikor visszafelé jött, Frigyesnél hirtelen megállott, vállára tette a kezét - finom angol tapasszal hegesztette be a láthatatlan sebeket.

De lehet, hogy mindez nem igaz, s csak én, gonosz és kicsinyes budapestiek között élő gonosz és kicsinyes budapesti ember látom így. Főhercegi rokonaival a legszigorúbban betartja a formákat s mielőtt ebédre mennek, kézmozdulattal kérdi Lipót Salvátortól, hogy lehet-e?

Neki kétszeresen kell vigyáznia, hogy szertartásos és óvatos legyen, a rokonság nagy és arisztokratább nála s mégis csak egy lesz király, a házirend bírája közöttük: ő, Ferenc Ferdinánd.

A Maros átkelése alkalmából, a hidépítési munkánál gr. Andrássy Sándorral beszélt igen sokat. A trónörökös beszélgetés közben hevesen gesztikulál, sokszor egészen kitárja két karját; - aki hevesen gesztikulál, temperamentumos ember.

Az »Osztrák-magyar monarkia« nevű egyenletben, mint egyetlen ismeretlen érdekli a világot: Ferenc Ferdinánd. Nálunk egyszerűen lázas a kiváncsiság. Szavakat nem kaphatunk tőle, csak mozdulatokat. Ezek a mozdulatok egyelőre azt mutatják, hogy: 1. katona; 2. vallásos; 3. minden igényt ki akar elégíteni, mert pompásan megtanult magyarult; 4. óvatosan vigyáz a családi összhangra, de egyúttal a tekintélyre is; 5. Tempramentumos, de biztosan nagyon uralkodik magán; 6. tűri és győzi a fáradalmat.

Ennek példája az, hogy gyalog tört át kukoricaföldeken; hogy reggel 3/4 4-től késő délutánig kint volt a hadijáték mezején, hogy ment kocsin, lovon, autón és gyalog; egyetlen kátyutól, egyetlen dombtól se riad vissza, - akar!

7. Példás családapa és férj, ki mindenünnen telefonál és telegrafál a feleségének; 8. nem szereti a pózokat s a mult esztendőben az Apolló-mozi fotografusának azt mondta: - Menjen el, ehez nekem nincs időm... 9. Unalmában elbeszélget az állomásfőnöknével...

Láthatólag ezeket tette a hadgyakorlaton. A mozaikot összeállítva úgy vélem, hogy egy becsületes, preciz, egyenes és erélyes ember képe bontakozik ki. Nem lángész, ki meglepetéseket csinál, nem zavarja meg a trónörökös rendjét, nincs benne lendület, de egy céltudatos gazda, amilyenek a jobb Habsburgok lenni szoktak. Magyarország külön szerepre alatta sem számíthat; hadgyakorlati terrén marad és politikai szempontból csak annyira fejlődhetik, amennyire a katonai szempont ezt megengedi, kivánja, sőt követeli.