Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 18. szám · / · Térey Sándor: Ének kedvesem ölében
Hagyd: hadd vonom barna fejed
fölé csönd ezüst sátorát,
nézd a párás hegyek felett
a sebes felhők táborát,
a karcsu folyó ködlepett
sápadtkék, sima sávolyát.
Az erdő csipkés ormu vára
körül felpirkadt őrtüzek,
bent jár az Este királylánya
kiséri árnyékőrizet,
hű hercegét hiába várja.
Szemei: fáradt türkizek.
Látod a messze dombokon
kis házak fehér vonalát?
hideg hold süt a lombokon,
zárt drága lelked hova lát?
érzed éjjen és gondokon
szállni az Álom fogatát?
Ajkam szélét szótlan szavak
megűlik, mint aranymezőt
a mesebeli madarak,
megállok életed előtt -
várjuk lelkünkbe hallgatag
halk szárnycsapással érkezőt.
Most húnyd be ... így ... a két szemed,
kéklik a folyó sávolya,
éggel játszó hegyek felett
fut fut a felhők tábora,
hadd ragyogjon barna fejed
fölött csönd ezüst sátora.