Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 16. szám
Régebben egyszer itt anyámmal jártam,
Hol szelíd platánok állnak.
... Nem most, nem itt, - egy messze, régi nyárban.
Fekete kontyán napsugár ült
Az én ifjú anyámnak,
Amint akkor egy korhadt padra rádűlt.
Fehér nyakán kis fénylepkék cicáztak
Színt szórva, százan
S a fákon is ezüst fecskék cikáztak.
Néztem: körül minden hogy szendereg.
Csak én vigyáztam,
Kitárt szemű, komolyka kisgyerek.
Anyám kezét néztem, mi hosszú s halvány ...
Majd hirtelen hideg lett
S én fölijedtem, panaszló sírást hallván;
A kínok távolából e hang hozott hírt
Riadt, réműlt szivemnek:
Ó első szörnyű, szörnyű hír! ... Anyám sírt ...