Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 15. szám · / · Figyelő
Nincs szép magyarosított neve, Fuchsnak hívják, kis, kezdő pesti fiskális, alacsony, jelentéktelen fiú, bajusza nincs is, vagy talán borotváltatja, cvikkert hord, lassan, csöndesen beszél, délben mindig a korzón ül és ha van nap, sütteti magát, délelőtt pedig bíróságokon szaladgál, ügyiratokat hajszol, szolgákkal veszekszik és apró ügyeket véd - ez Fuchs Jenő dr., a vívás világbajnoka.
A papája, Fuchs bácsi, nyomdavezető a Pallasnál. Jenő odahaza lakik, Honvéd utca 10. alatt Fuchs bácsiéknál, ott lakott akkor is, mikor még nem volt világbajnok. Van egy udvari kis szobája, vaságy áll benne s egy fapolc teli a Jenő rongyos, öreg könyveivel.
Nekem régi barátom Fuchs Jenő, tíz éve járunk délutánonként a Newyorkba s a Hangliba, közös asztalunk van, néhány újságíró, hivatalnok, ügyvédjelölt asztala ez s a Jenő mindig a legcsöndesebb volt köztünk. Mikor négy év előtt először nyerte meg a vívás világbajnokságát Londonban, épp olyan csöndben ült le a kerti kis asztal mellé, mint azelőtt vagy azóta. Akkor írt egy cikket a Pesti Futárba, hogy odakint Londonban a magyar vívók és jurorok voltak legnagyobb ellenségei. Hazafelé a vonaton nem beszélt a magyarokkal, akik azt terjesztették róla, hogy véletlenül lett világbajnok azért, mert Mészáros és a többi igazán jó magyarok nem mentek ki Londonba. Jenő minden izgalom nélkül beszélt ezekről az irigy és nem okos emberekről. Ha néha találkozott velük, éreztette a lenézését, nem köszönt nekik, nem érintkezett velük, nem vett részt a versenyeiken és nem vállalt szerepet a hivatalos zsűrikben.
Az úgynevezett hivatalos körök tűrhetetlenül bántak Fuchs Jenővel, mikor először lett világbajnok és hazajött Londonból. Arról nem beszélek, hogy nem várták a vonatnál és nem rendeztek bankettokat a tiszteletére. Arról se beszélek, hogy a kormány semmiképpen nem tüntette ki, nem ajándékozta meg, nem vette észre, nem üdvözölte. Ellenben arról beszélek, hogy a hivatalos sportkörök és klikkek mesterségesen rossz híreket kolportáltak róla és igyekeztek lényegtelen véletlenségnek tüntetni fel a világraszóló győzelmet.
Vannak kis dolgok, amik feltétlenül kijárnak valakinek, ki a legnagyobb dicsőséget szerzi hazájának, és egy világversenyen első bajnoka lesz a kardnak. Amerika, London, Párizs vagy Németország a vállán hordaná az ilyen bajnokot és az állam rohanna őt tejbe-vajba füröszteni. Fuchs Jenő öt krajcárral a zsebében állt a pályaudvaron és maga vitte a poggyászát a vasútról a villamosig. Pár napig a gimnazisták utánafordultak az utcán és azt mondták: nézd, a Fuchs! Ez volt minden. Azután a kicsinyes irigyek, akik abból élnek, hogy vívóbajnokok, de életükben nem volt kard a kezükben, vagy ha volt is, rosszul tartották, mesterségesen elfojtottak minden érdeklődést Fuchs világbajnoksága iránt.
Barátunk egy napon azon vette magát észre, hogy egyedül áll. Beállhatott volna a klikkpanamisták közé, de ehhez nem volt se kedve, se képe. Beiratkozhatott volna gyanús tendenciájú egyletekbe, de erre nem volt kapható semmi áron. Olimpiai világbajnok volt, az oklevelét kiakasztotta az előszobába s kivett ügyvédi irodának egy hónapos szobát előszobával a Zsibárus utcában a harmadik emeleten és várta egész nap a klienseket, akik nem jöttek. A Zsibárus utcából elment a Rottenbiller utcába, ott van az irodája ma is egy albérelt szobában, aludni pedig hazajár a Honvéd utcába.
Az egész sportsajtó ellene volt és most is ellene van. Nem írják ki a nevét, nem veszik észre és másodszor kellett neki világbajnokságot nyerni, hogy a sportrovatok egészen kis betűkből annyit koncedáljanak neki, hogy pár szép vágást adott az ellenfeleinek. Nem bírják neki megbocsátani, hogy Fuchsnak hívják, hogy zsidó és nem keresztelkedik ki, hogy alacsony ember, hogy nem panamista és nem alkuszik meg az élettel, hogy okos ember, olvas, tanul és véleménye van.
Most másodszor lett vívóvilágbajnok s folytathatja a dolgot ott, ahol elhagyta, Rottenbiller utcai hónapos szobában. Elég rosszul tette, hogy hazajött. Az egész világon mindenhol első ember lehetne.