Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 15. szám · / · Figyelő
A stockholmi csodafutók és birkózókról szóló tízhasábos tudósítások mellett szinte észrevétlenül húzódott meg lapjainkban az az ötsoros hírecske, amely egy magyar származású tudósunk nagyszerű sikereiről számolt be nekünk, piruló honfiaknak. De nehogy azt higgyük, hogy ez a pirulás a lelkesedés és öröm lángolása. Nem. A szégyen pírja ég a magyar orcákon, amiért hogy Hadverő Árpád utódai mellszélességre lemaradtak a fürge, őstelen amerikai fiúk mögött. Siránkozunk diszkoszvetőink negyvenméteres dobásain s följajdulunk, ha az idegen egy tizedmásodperccel elébünk vág. A nagyvilág ezermilliónyi népe elől minden diadalt magunknak követelünk. Testkultuszunk fanatizmusában talán vigasztaló lesz egy pillanatra megállapodnunk amellett a világbajnokság mellett, amely bár nem az olimpiádon vívatott ki, de nem is négy esztendőre való dicsőséget jelent. Minden maratoni futamnál meredekebb és diadalmasabb az a pályafutás, amelynek ívén egy hazánkfia, egy emberöltő fáradhatatlan munkájával felküzdötte magát azokba a magasságokba, ahol a dicsőség keskeny ösvényén már csak kevesen követhetik.
Indiából a közelmúlt napokban érkezett a hír, hogy Stein Aurélt, a budapesti születésű tudós kutatót az angol király - India császára - az Indian Empire rend Knight Commander-évé (lovaggá) nevezte ki. Ez a kitüntetés már csak betetőzése azoknak az elismeréseknek, amelyekkel Stein Aurélt a külföld tudományos társaságai és egyetemei a legutóbbi évek folyamán elhalmozták. Ha figyelembe vesszük, hogy a K. C. I. E. kitüntetés a legmagasabb rangú állami tisztviselőknek és tábornokoknak van fönntartva, megértjük, mily meleg méltánylás és finom tapintat vezérelte az indiai alkirályt, amikor a fölfedező utazó úttörő munkásságát e legmagasabb elismerésre ajánlotta. Sir M. Aurel Stein-t nem kívánjuk - mert bizonyára nem is kell már - közönségünknek bemutatni. Belső-ázsiai régészeti és földrajzi expedícióiról tartott előadásai s angol nyelven írt (részben magyarul is megjelent) munkái hírét-nevét idehaza is elterjesztették s nem kétséges, hogy rövidesen ismét hallatni fog magáról régi hazájában.
De jól esik, hogy amikor a legjelesebbek figyelme a világ minden tájáról feléje fordul: magyarsága révén elküldhessük mi is meleg üdvözletünket. Megemlékezésünk a Kasmiri Alpokban, a Mohand Marg hóborította fennsíkján fog rátalálni. Sátrait a Szind patak völgyében ütötte fel, ahová szép és munkás nyarak feledhetetlen emlékei csábították. Ott szeret élni és írni, függetlenül, a havasok ünnepi csendjében, kiragadva a városi élet forgatagából és az indiai nyár forróságából. Korokat és világokat átfogó nagy munkáján dolgozik, amely a Távol-Kelet kultúrájának a Nyugatéval való kapcsolatait deríti föl.