Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 15. szám
en état de se liquider "ŕ tout moment ...
Pour ne jamais finir, une banque doit ętre
toujours pręte "ŕ finir. (Mollien 1810-ben).
Régi könyvek tanításai néha úgy hatnak, mint az öreg emberek tanácsai. Egyiknek olvasása közben csakúgy, mint a másiknak hallatára bizonyos áhítat száll a lélekre: a biztosság és tekintély bámulata. Régi írások, molyrágta könyvek fekszenek előttem s belőlük a mostani helyzet pontos megállapítását olvasom. Hiába! diagnózist csak a múltak pontos ismeretében adhatunk.
Súlyos válságnak aggodalmai izgatják a kedélyeket. Páni félelem foglalta el a higgadt mérlegelés helyét. A kínálat és kereslet körül a szükséglet helyett a félelem hat. Ármegállapító tényezővé kezd hatalmasodni a felkorbácsolt szenvedély.
Képzelődőnek mondtak, mikor most egy éve (szemre egészen rendes viszonyok közöt) félre mertem a harangot verni. »A világ a túlspekuláció piszkos mocsarába süllyedt. Most kénszagú lángok csapkodnak a mocsár fölött: a déroute-nak lángjai ... A déroute-ok gyönge mécslángjait rövidesen egy általános pénzügyi krízis hatalmas lángoszlopa fogja követni ... Így láttam akkor, s a mai napok eseményei fájdalmasan igazolják meglátásomat. Az előjelek nem csaltak, az előfeltételek elkövetkeztek s most már mindenki előtt világos, hogy a pénzválság folyamatban van.
Évek óta gyanús szemmel néztük a spekuláció túlkapásait. A hirtelen meggazdagodás vágya, a játékszenvedély és a fényűzés orgiákat ült. Hogy a fényűzési cikkek ára megdrágult, ki bánja azt? De az elviselhetetlenség határáig emelkedett az élelmezési cikkek, háztelkek és házak ára. Emelkedett a munkabér, de emelkedett a házbér és a kamatláb is és süllyedni csak az értékpapírok ára süllyedt. Teoretikusok szerint ezek a szimptómák szokták a válságokat előre jelezni. Ezekből a jelenségekből vezettük le mi is megállapításunkat egy év előtt. S akik még akkor kételkedtek, most már maguk is aggódva nézik a pusztulást. A járadékpapírok árfolyama soha nem tapasztalt mélységig süllyedt, újabb kölcsönök felvétele lehetetlenség, a régi kölcsönöket nem prolongálják, sziklaszilárdnak hitt vállalkozások máról holnapra összeomlanak ... És ez még csak a kezdet! Mit hoz a holnap? Mit hoz a jövő?
Ha nem akarunk később megijedni, pontosan meg kell állapítani a helyzetet már most. A legelső és legfontosabb, hogy megkeressük a bajok eredetét és okozóját. Helyes diagnózis a gyógyítás legelső feltétele.
A válságok a gazdasági fejlődés elmaradhatatlan következményei. Egyes termelési ágakban nagyobbára akkor fordulnak elő, ha a kínálat és kereslet, vagy ami ezzel körülbelül egyértelmű, ha a termelés és a fogyasztás közötti arány megbomlik. A pénzügyi válság különféle fajainak okozóját nagyrészt a hitel túlterjesztésében és könnyelmű engedélyezésében, különösen pedig a váltóhitel túlságos kiaknázásában keresik. Vannak, akik ezt jóhiszeműen vallják, de szeretik elhitetni azok a finánc-spádisták is, akiknek a zsebe kéjeleg a hirtelen hitelmegvonásokban. Mindenesetre: tévedés. A váltóhitel s általában a hitel kiterjesztése vagy bármilyen fokú engedélyezése nem oka a válságoknak, hanem a konjunktúra következménye. A gazdasági erők összeműködése, de különösen újabb meg újabb gyarapodásuk időközönként soha nem remélt bőségre emeli a pénzállományt. Ilyenkor bőven kínálják a pénzt. A kamatláb csökken, s miután a pénzbőség általában emeli a keresletet, a kereslet folytán emelkednek az árak is. A nálunk sok éven át tartott pénzbőségnek s a vállalkozási és alapítási szellem fellendülésének szintén a könnyű hitelszerzés, illetve pénzbőség volt az alapja. Hetven évvel ezelőtt még Széchényi azt mondotta, hogy egész elmaradottságunknak legfőbb oka a hitel hiánya. Azóta azonban sok minden megváltozott, s egyebek közt ezen a téren olyannyira más viszonyok közé kerültünk, hogy ma már egész gazdaságunk hitelre van építve. A világszerte fellépett tőkebőség a hitelgazdaság rendszerét honosította meg nálunk. Itt mindenki csak hitelpénzzel dolgozik.
A hitelgazdaság azonban veszedelmekkel is jár. A nagy áldás mellett, hogy a gazdaság emelését lehetővé teszi, ott leselkedik egyre az a veszély is, hogy egyszerre vége szakad. Különösen veszélyes ez olyan országokban, mint Magyarország, ahol a pénzintézetek csaknem minden tartozása mobil s követeléseik nagy része immobil. Az ilyen országokban, abban a pillanatban, amint a hitelező állam pénzviszonyai rosszabbodni kezdenek, megszűkül, sőt teljesen fennakad a hitel s megakad minden vállalkozás.
Az elmúlt évtized pénzbősége, mely a magyar hitelgazdaságot oly nagyra növelte, a tőkekoncentrációknak és a modern technikának a kereskedelmi forgalomban való alkalmazásának következménye volt. A tőkekoncentrációk révén oly tőkeerős intézetek és vállalatok keletkeztek, melyek a legnagyobb biztosságot nyújthatják s így a legnagyobb hitelt és bizalmat is élvezik. Ezek a vállalatok a posta, a távirda s a telefon segélyével egyazon tőkét szédületes gyorsasággal képesek megforgatni s egyik helyről a másikra rendelni, vagyis aránylag kicsiny készpénzzel horribilis forgalmat képesek elérni. Ám mint az egyes ember: egy intézet, sőt egy ország, sőt az egész világ gazdasága is könnyen válságos helyzetbe kerül, ha a forgalom s a tőke között megbomlik az az arány, amely a forgalmazás egészséges folytatásához kell. A tőkekoncentráció előhaladása és a technika vívmányai pénzbőséget teremtettek s ebből olyan forgalom nőtt, amilyenről röviddel ezelőtt még álmodni sem lehetett. A fedezet azonban, a készpénz alig-alig gyarapodott. ... Megbomlott az arány a forgalom s a fedezet között!
Ez a mai pénzválság oka.
Miután pedig az arány megbomlása okozta a válságot, ez a válság addig fog tartani, amíg a forgalom s a tőke közötti arány helyre nem áll. Éspedig nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Mert ez a válság nem magyar válság, hanem világválság.
A pénzválságok a gazdasági szervezet életműködésének mindég visszatérő jelenségei. Ami a politikában a rétegelhelyezkedés válsága, ugyanaz a gazdasági életben a pénzválság. Mindkettő a fejlődés jele. Vagyis: ne essünk rajta kétségbe.
A vihar nemcsak ágakat tördel, hanem magot is szór szét, új életet teremt és megtisztítja a levegőt. »A válság egy tisztulási és kiegyenlítő folyamat, mely a tiszta fémet a salaktól különválasztja és a piac lázas helyzetét normális egészségi állapotba vezeti vissza.« (Wirth.)
A gazdasági fejlődés egyelőre elérte tetőfokát. A belső erők emelő tusája megszűnt, megkezdődött a kihűlési folyamat. A felület repedezni kezd s a csúcspontról egy különvált görgeteg hempereg a mélység felé: a bizalmatlanság görgetege.
A válság feltartóztathatatlan. De kétségbeesésre azért nincs okunk. Amit a belső erők szültek és kiemeltek, az megmarad, de a fejlődés mindég lázzal jár.
Ez a fejlődés láza. Ez a fejlődés válsága.