Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 14. szám · / · Figyelő · / · Disputa
A Társadalomtudományi Társaság a télen e tárgyról tartott előadásos vitát, melynek bevezető előadását (Ignotustól valót) a vitába való belecsábítás végett Riedl Frigyes egyetemi tanár úrnak is megküldötték. A tanár úr a vitában nem vett volt részt, de most megtisztel bennünket az alább következő levéllel s néhány megjegyzéssel, melyet hálával és tanulsággal veszünk s itt teszünk közzé:
Tisztelt szerkesztő úr!
Laissez Faire c. bevezető előadását annak idején gépírásos példányban kaptam meg. Szándékom volt hozzászólni, de a tanévi teendők nem engedték meg. Most csak néhány elkésett megjegyzést mellékelek, melyekkel mint magánlevéllel meg akarom köszönni cikke szíves átküldését.
Régi tisztelője
Riedl Frigyes
I. Mit vártam?
Azt vártam, hogy mint az esküdtszéki elnök, az előadó az egész kérdés tartalmát összegezi és a lehető megoldásokat megjelöli. Tehát az egész probléma rövid összefoglalását.
II. Mit kaptam?
Igen szellemes causerie-t vagy tárcát, mely azonban a kérdés nehézségeit és fő vonásait rendszeres átnézetben nem adja, hanem inkább finom aperçu-ket nyújt.
III. Hozzászólásom a kérdések következő pontjához: »Az irodalmi fejlődést belső okokból történő változások vagy a társadalmi élet alakulásai idézik-e elő? Minő tanúságot nyújt e szempontból a magy. irodalom?«
Mind a két tényező (belső okok és a társadalmi hatás) közreműködik. Az irodalomnak van ti. önfejlődése, azaz a benne működő aesthetikai irányzatok mindig jobban kialakulnak, mindig erősebben nyilatkoznak.
Ehhez a belső processzushoz hozzájárul azután a társadalom külső hatása.
E kissé elvont tételt tán világossá teszi majd egy
Példa a magyar irodalomból.
A népszínmű a 40-es években virágzik fel. Minek köszönhetjük ezt? Két tendencia közreműködésének: egy belsőnek és egy külsőnek. A belső a következő:
A színmű különböző típusai lassanként mindig jobban kialakultak: egyre nagyobb teret engedtek aesth. okoknál fogva a népies alakoknak is, különösen víg, nevettető célzattal. 1830-1842 közt divatba jöttek nálunk is Raimund meg Nestroy hatása alatt a tündérbohózatok. Ezekben már természetszerűen a népies alakok még jobban kidomborodnak. E műfajnak ti. nagyon megfelel a paraszt vagy kisiparosok szerepeltetése.
Tehát egy egész sereg népies alak mozgott a tündérbohózatokban 1830-42 közt a színpadon.
Ehhez a belső tendenciához most hozzájárult az ekkor naponként erősbödő társadalmi és politikai tendencia: a demokrácia. A paraszt divatba jő a politikában, divatba jő az irodalomban és a színpadon. A demokratikus presszió alatt létrejő (amire már a magyar drámának belső fejlődésénél fogva is hajlama volt): a népszínmű, a Szigligeti drámája. A tündérjátékokban jelentkező aesth. irányt hatalmasan erősbítette az akkor világhódító demokratizmus, mely nálunk elsősorban a jobbágy teljes felszabadítását tűzte ki célul.
Más példa.
Pálóci Horváth Ádám a XVIII. század végén utánozza, mint első, kit e részben aesth. tudatos célok vezetnek, a népdalt. Többen követik, műnépdalokat írnak, különösen Czuczor. Minden műfajnak (így a müköltészetbe átvitt népdalnak is) az a törekvése, hogy kialakuljon.
Petőfi idejében azután ehhez a belső, esztétikai irányzathoz csatlakozik a külső, a társadalmi: a demokratikus eszmék hatása. Ekkor éri el a népies költészet virágkorát.
Tehát az irodalmi fejlődést ez esetben belső okok és társadalmi átalakulások idézték elő.
R. Fr.