Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 13. szám · / · Ignotus: Jegyzetek a politika mögül
Általános választójog... aki e sorokat írja, három-négy év előtt pontról-pontra előre megmondta, szocialista érzésű barátainak, ami most rendre elkövetkezett. Megmondta, hogy ne higyjenek a mámornak, melybe a magyar társadalom beleesett attól a rendkivüléségtől, hogy felülről diktálják rá a demokráciát, - mihelyt sora kerül a liberális, a demokratikus, a radikális frázisok valóra váltásának, ez a társadalom nem lesz sehol. Ezt fogja mondani: imádom a népet, imádom a radikalizmust, de még jobban imádom hazámat! Megmondta, hogy sem választójogban, sem egyebekben, egészséggel nem lehet többet és egyebet várni egy országban, mint ami ez ország aznapi erőmegoszlásának megfelel, - s így egészen bizonyos, hogy az általános választójog most nem lesz meg Magyarországon, aki tehát komolyan akarja, annak nem ezt kell hajszolnia, hanem siettetnie és segítenie kell, még pedig nemcsak szembehunyó tűréssel, hanem nyílt kiállással, egy tisztességes polgári választó-reformot, melynek a belőle kikerülő parlamentja aztán dolgozhatik - és dolgozni is fog - tovább az általános választójogért ... mert nem igaz, hogy az ilyen reform hosszú időre lehetetlenné teszi a további reformot - inkább: az egész világ minden példája azt mutatja, hogy minden választójogi reform nemcsak kényszerítője, de siettetője is egy újabb reformnak. Sőt azt is megmondta, hogy a ma Magyarországán befolyásos államférfiak és lehetséges választójogok közt Andrássy s az ő plurálisos választójoga a legbecsületesebb s a legtöbb, akinek melléje lehet állani s amit el lehet érni, s aki ezt elmulasztja vagy fél nyiltan helyt állni érte, annak majd sokkal rosszabbért kell és sokkal kevesebbért és sokkal kevesebb kilátással sokkal gyanusabb társaságban valósággal a bőrét vásárra vinnie... Ezt, mindezt és még többet, mondom, megmondtam annak idején - s most, mikor látom nagyságos Sándor Pál urat a barrikádok helyett a Közúti igazgatásban s látom Várady Zsigmondot benmaradni a Tisza-pártban, ellenben a szabadkőmiveseket kivonulni a Választójogi Ligából, - mikor látom a szocialistákat Kossuth Ferenccel egy szövetségben csakugyan a bőrüket vinni vásárral, meglehetős kilátástalanúl, egy hibrid választójogi tervért, mely megvalósíthatóságra, igazságosságra, egyenletességre, fejleszthetőségre és szelekciós hatásra mélyen alatta áll az Adnrássyénak, amelyből: csak az akkori képviselőháztól függött, hogy a pluralitás harmadik emeletét kihagyhassák, melybe: némi agitáció kellett volna csak, hogy a városi kerületekbeli titkos szavazást belevihessék, - mikor látom Andrássyt párton kívül, Hadikot Abaujban s a főrendiházban, holott minden radikalizmusnak abban kellett volna összefognia, hogy az intaktságukat, modernságukat és használhatóságukat belecsalja és beleszorítsa egy olyan új politikába, melyet én városi politikának neveznék: megdöbbenve látom, hogy az ember néha nem is tudja, mennyire igaz az, amit hisz, mond és megjósol s mennyire nem igaz az, hogy az emberek ügyessége vagy ügyetlensége, okossága vagy oktalansága, gyávasága vagy bátortalansága nincs befolyással a nemzetek történelmére.
A császár izent a ruténoknak - s a ruténok leszavaznak a véderőjavaslatra, mint a parancsolat. S ezek obstruálnak azért, hogy egyetemet kapjanak! Azaz hogy, ez doctrinair beszéd, a ruténok pedig, a derék ruténok, reálpolitikusok. Ők tudják, hogy alkotmány, parlamentárizmus s minden egyéb modern jók csak papiros jószágok ott, hol a császári hatalom nem papir-hatalom, sőt nagy, reális, állandó hatalom, nagyobb a népekénél, melyek marakszanak egymással, s éppen abban gyökeredző, hogy a népek marakszanak egymással. Most, hogy meglesz a cseh-német békesség: amily elégtétele az öreg császár kormányzó művészetének, olyan kára tulajdonképp a császári hatalomnak, mert minél több cseh és német veszekszik egymással, és, csak példának mondom, mentül kevesebb rutént lehet lengyel ellen vagy horvátot magyar ellen úszítani, annál többet jelentenek a népek s annál kevesebb helyzeti hatalma van a császárnak. Bár, ami a népeket illeti: a Habsburgok jó csillaga őrködik azon, hogy az ő fáik egekbe ne nőhessenek. Mert, ha a csehek megbékélnek a németekkel s még a ruténok is egyensúlyban jutnának a lengyelekkel szemben: mit jelentene az? Jelentene egy nagy Ausztriát, egy Csernovicztól Szerajevóig Magyarországot háromnegyed karéjban körülfogó Ausztriát, melynek minden népei egy indulatban fognak össze a magyar ellen. Vagyis: nem kell félteni a jövendő osztrák császárokat sem, - lesz azoknak is miből lenniük hatalmasoknak.