Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 12. szám
(Az előadás és fordítás jogát fenntartja a szerző)
Személyek: A dinnyecsősz. - A tengericsősz. - A szép asszony. - A csúnya asszony.
Történik a dinnyecsősz ágyán, egy szép nyári estén kinn a dinnye földön. [*
]
A dinnyecsősz ott ül a szalmadikóján, kinn a dinnyében. Előtte hever a földön balra egy nagy görög dinnye, jobbra sárga, az indák között. A dinnyecsősz ül és bámulja a dinnyét s töri a fejét. Néha hümget, néha fejét csóválja, köhög, bólint, a térdére könyököl és egyre nézi a görögdinnyét. Pipáz.
(Jön a tengericsősz, rongyos szűrben, egy csomó zöld kukoricát hoz, amit az imént tört, sütni valót. A kukoricát leveti a földre. A két ember egy pillantásra összenéz s bólintva köszöntik egymást, de a dinnyecsősz csak tovább nézi a dinnyét. A másik leül mellé a dikóra s megtömi a pipáját. Egyszerre csak kifakad.)
Tengericsősz (mérgesen):
Énnye a zistenit, min gondolkodik kend koma? (Oldalba löki.)
Dinnyecsősz:
Ezen a dinnyén, koma.
Tengericsősz:
Oszt mit gondolkodik kend ezen a dinnyén, koma?
Dinnyecsősz:
Hát csak azt gondolom, hogy hát milyen lehet az asszony, mikor annyi ruha van rajta, mint ezen a dinnyén, koma!
Tengericsősz:
Ónnye de bolondokat gondol kend ebbe a nagy éccakába ... Há mi köze hozzá?
Dinnyecsősz:
Hát közöm nincs hozzá ... Csak hát éppen nézem, nézem itt ezt a dinnyét, oszt eszembe jutott ... Mer hát ha az ember úgy setétbe megtapogati az asszonyt, az is ilyen gömbölyű, igaz-e, mint ez a görög?
Tengericsősz (csóválja a fejét):
De úgy nézem, inkább olyan, mint az a sárga e.
Dinnyecsősz:
De bion, hogy görög a! Elül-hátul csupa sima gömbölyű!
Tengericsősz:
Affenét gömbölyű, ráncos, meg lottyadt, meg olyan gerezdes, mint a sárgadinnye!
Dinnyecsősz (csendesen el kezd nevetni.)
Tengericsősz:
Mit röhög kend?
Dinnyecsősz:
Csak röhögők koma!
Tengericsősz:
Hát'sz igaz, mindenki a maga feleségirül gondolja el, milyen az asszony ... A kendé gömbölyű, az enyim lottyadt! Azér mégse cserélném el a magam csúf dögit a kend szép menyecskéjivel!
Dinnyecsősz:
Osztán mir?
Tengericsősz:
Mer azir, hogy mán szent Dávid király megmondta, hogy mindig szíp asszonyt szeressetek, de mindig csúnyát vegyetek feleségül!
Dinnyecsősz:
Az is nagy bolond vót, a zannyát neki!
Tengericsősz:
Mir?
Dinnyecsősz:
Hát csak mindig szebb, a szebb!
Tengericsösz:
Nem a! Nem ért ahho kend! Mer ide igyeljen koma! Hát mibül van egy asszony szerkesztve? Na ugyi, van neki orcája, meg két keze, meg két lába, meg egy nagy rakás ruhája! Én legalább tizenhat esztendős vótam, mikor megházasodtam, de ennél többet nem láttam még eleven asszonbul.
Dinnyecsősz:
Hát sz én se!
Tengericsősz:
Mer látni láttam eccer egy asszonyt a naccságos úrnál, ruha nélkül, úgy ahogy megszületett, még csak pendely se vót rajta ... kűbűl vót. De nagyon fertelmes vót! Semmi formája se vót! Hát mondok azér tudom én, hogy a szoknya teszi az asszonyt. Minél több szoknya van rajta, antul szebb! Mán pedig a sok szoknya sok kőtség! Hát mire való akkor a szép asszony?
Dinnyecsősz:
Azér mégis csak szebb a szebb!
Tengericsősz:
Hát mondok még egyet. Hát törődik kend avval, hogy milyen színű a dinnye, csak jó legyen az íze, igaz-e! Mán pég az asszonynak mindnek egészen egyforma az íze! ... Mer láti kend, koma! Mire kell az asszony? Na ugyi, hogy kettőre: egyik, hogy nappal legyen aki dógozzon, éccaka meg legyen aki szeressen, na hát az ántiját, hát a csúnya asszony mindig jobban dógozik, mint a szép, mer ennek magára van főgondja! Iccaka meg: hát nem egyformán szereti az ember a feleségit? Akár szép, akár csúnya!
Dinnyecsősz:
Azér mégis szebb a szebb!
Tengericsősz:
Énnye a tagadóját, de megátalkodott egy ember kend! Hát megmondom az igazat! Azér legjobb a csúnya feleség, mer azt senki se szereti, csak az ura, de a szép asszonyt mindenki szereti!
Dinnyecsősz:
Ha hagyi magát!
Tengericsősz:
Persze, hogy hagyi! Mer utána járnak! Itt van mingyán az én feleségem, tán nem hagyná magát szeretni? De nem kell a fenének se! Hanem ott a kend fiatal felesége, ha nem hagyi magát, még erővel is lekapják.
Dinnyecsősz:
Az én feleségem? De nem lehet ám, mer vigyázok rá! Most is, minden éccaka kiparancsolom ide magamhoz!
Tengericsősz:
Láti ke! Az én feleségemet ki se kell parancsolni, gyün a magátul is, ész nélkül! Mer hát jól tudja, hogy rajtam kívül nincs ezen a pujkanyomos világon senki, aki űtet szeresse!
Dinnyecsősz:
Ej, mit mesél kend a hasamba ... engem az én feleségem még nem csalt meg!
Tengericsősz:
Engem nem, az enyim! Arra rá teszem a fejem! De hogy téged a tied megcsalt, arra rá, ezt a szűrt is!
Dinnyecsősz:
Hát fogadjunk!
Tengericsősz:
No hát fogadjunk! (Kezet fognak.)
A szép menyecske (kint kiált):
Apjuk! ...
Tengericsősz:
Jön a feleséged! ... Megájj csak! Most megtudjuk mingyán! Én ide elbujok a dikó alá, oszt én leszek a zördög! Csak vallasd ki rendesen! Fenyegesd meg, hogy ha hazudik, elviszi a zördög! Oszt én elviszem! Majd kivallja akkor.
Dinnyecsősz:
Értem!
A szép menyecske (közelebb):
Hé te, apjuk te!
Tengericsősz:
Hijd csak ide! (Bebujik.)
Dinnyecsősz (kiált):
No!
A szép menyecske (bejön):
Merre vagy má no! Minden éccaka más helyre viszi ezt az ágyat! ... Alig lelem meg! Jaj de szép csendes este van! (Melléül a dikóra.) No, szójjik má!
Dinnyecsősz:
Mit szójjak?
A szép asszony (hozzá törlészkedik, mert szerelmes kedve van):
Hát, mán csak szójjék valamit ha meg nem kukult!
Dinnyecsősz:
Hát ... nem lopják a dinnyét!
A szép menyecske:
Nem? (Leheveredik az ágyra. Belől nyulik el, s az urát körül öleli):
No, mondja mán, min töri az eszit?
Dinnyecsősz (lekönyököl a térdire s végig nem mozdul):
Ezen a dinnyén e!
A szép menyecske:
Oszt mit törődik kend evvel a dinnyével?
Dinnyecsősz:
Mer azon töröm a fejem, hogy ha van olyan akasztófára való, hogy ellopják ezt a dinnyét, hát olyan nincsen-é, aki az embertül a feleségét lopkodja meg?
A szép asszony:
Ánnye de bolondokon töri a fejét! Látszik, hogy van ideje!
Dinnyecsősz:
Nem az a kérdés Rozi, van-e időm, vagy se, hanem az, hogy igaz-e vagy se?
A szép asszony:
Micsoda?
Dinnyecsősz:
Háthogy szerettél-e te valaha mást rajtam kívül?
A szép asszony:
Megbolondult kend?
Dinnyecsősz:
Nem az a kérdés Rozi, hogy én megbolondultam-e vagy se? hanem csak az, hogy igen-e vagy se? (Az asszony egyszerűen hátat fordít).
Mert hát hallod, hogy te olyan igen-igen szép vagy, nem is hiszem én, hogy valaki meg ne kivánt vón má vagy eccer.
A szép asszony:
Ugyan haggyon má kend békén, inkább játszon egy kicsit!
Dinnyecsősz:
Nem az a kérdés Rozi, hogy játszak-e vagy se, hanem az, hogy igen-e vagy se?
A szép asszony:
Hát nem! no!
Dinnyecsősz:
Nem?
A szép asszony:
Nem hát!
Dinnyecsősz:
Hm. Né csak Rozi! Én is vótam má vásárba, meg bucsun, meg osztán eccer-eccer így, mezőn, hun, kazal alatt ... asszonyfélével, oszt setétbe bizon meg-megesett a hiba! Valld ki te is, vótál-e mán úgy valami férfiemberrel, hogy szeretted ütet?
A szép menyecske:
Nem vótam én soha!
Dinnyecsősz:
Ne hazudj Rozi! Nem házba vagyunk! Itt lát ám az isten a saját szemivel, né csak, hogy hunyorgat az égen! Ne hazudj, mert elvisz a zördög!
A szép asszony:
Á, van is má ördög!
Dinnyecsősz (komolyan, ünnepélyesen):
Rozi, csősz vagyok, tudok az ilyesmihez! Most olyan éccaka van, hogy a hazug asszonyt, lábánál fogja a zördög! ... Hát sose csaltál meg?
A szép asszony:
Sose!
Dinnyecsősz (rákiált):
Nyujtsd le hát a lábad az ágyról! (Az asszony ijedten visszakapja). Mit? nem mered? ... Megcsaltál?
A szép asszony (elszántan kidugja a lábát, a tétovázás után, a tengericsősz megkapja, erre iszonyodva nagyot sikolt s átöleli az urát):
Csak egyszer
Dinnyecsősz:
Egyszer?
A szép asszony:
Jaj csak egyszer, édes uram! Soha többet! Jaj ne hagyj el, visz a zördög!
Dinnyecsősz:
Úgy! Osztán kivel?
A szép asszony:
Eljött a pap, oszt azt mondta, ötven pengőt ád, ha szeretem űtet!
Dinnyecsősz:
Úgy! Osztán te mit mondtál?
A szép asszony:
Azt, hogy - adjon legalább - hatvanat! (Tengericsősz elereszti az asszony lábát.) Jaj Istenem, hogy ezt is ki kellett vallani! Jaj teremtőm, de oda vagyok!
Dinnyecsősz:
Nincs több?
Az asszony:
Nincs, nincs, ládd-e mán a zördög is eleresztett! ... (Felül, leteszi lábát a földre, aztán feláll.)
Dinnyecsősz:
Coki haza! ... Eggyen meg a fene! Szégyenbe hattál eccer! (A szép asszony a szemére húzza a kendőjét s elsiet.) Ezt nem felejtem el neked! (pipáját kikotorja).
Tengericsősz (kibújik az ágy alól és soká, halk hangon, szárazon nevet):
No, koma, mán kenden betőtt!
A csúnya asszony (a másik oldalről kiált):
Hé te ember! ...
Dinnyecsősz (felugrik):
Aha! Most jön a te feleséged! Keres! Hijd csak ide! Most én leszek ám a zördög! (bebúvik az ágy alá).
Tengericsősz:
Bujj csak bujj, nem félek a próbától! Kell szép asszony? Kell a görögdinnye? Mi? Majd meglátod, jobb a sárga! ... hehe ... Hé, ide hé! Asszony!
A csúnya asszony:
Itt vagyok édes galambocskám! Jaj de nehezen lellek meg, mán a határt bejártam, keresztbe-hosszába, mán féltem rád nem találék ezen a szép szerelmetes éccakán! ...
Tengericsősz:
Dinnyecsősz koma megkért, hogy az övére is vigyázzak az éccaka, hát csak feküdj le hamar ide a dikóra! (az asszony lefekszik). Hí de sietsz, az anyád!
A csúnya asszony (szerelmesen liheg):
Jaj mer oda vagyok érted, te ember, te!
Tengericsősz:
Odavagy, tudom én, mert te vagy az én jó hűséges feleségem!
A csúnya asszony:
Én vagyok tubicám!
Tengericsősz (megveregeti a hátát) :
Ej, ugyi te sose ölelgette meg a csontjaidat más én rajtam kivül!
A csúnya asszony (elhallgat).
Tengericsősz:
No, mondd csak fiam, mondjad!
A csúnya asszony:
Minek?
Tengericsősz:
Hát csak annak galambom, hogy most olyan éccaka van, hogy aki ma hazudik, azt az ördög lábánál fogva viszi el! Hát én csősz vagyok, értek az ilyesmihez, fel akarom citálni az ördögöt is, hogy meglássam: hogy az se tehet veled semmit!
A csúnya asszony:
Jaj-jaj-jaj!
Tengericsősz:
No mi baj?
A csúnya asszony:
Jaj a jaj, ne tegyen olyat! Ne bolonduljon kend! ...
Tengericsősz:
Mér?
A csúnya asszony:
Mer engem elvisz!
Tengericsősz:
Mi a fene!
A csúnya asszony:
Jaj édes egy uram, ha meg kell vallani: meg kell vallani! Megcsaltam én eccer kendet, szerelmes egy uram!
Tengericsősz:
Sááári! ... Ne hazudj!
A csúnya asszony:
Isten bizony! Megcsaltam kendet!
Tengericsősz (köhög):
Te most hazudsz Sááári! ...
A csúnya asszony:
Fusson ki a szemem ha hazudok!
Tengericsősz:
Mán pedig én nem hiszem Sááári, mig az ördög meg nem fogja a lábod.
A csúnya asszony (kidugja a lábát combig, a dinnyecsősz köp tőle):
Látod? Nem hazudok! ... Akkor fogná meg a lábom, ha hazudnék! ... Mi? (sírva) Most mán elhiheti kend, hogy megcsaltam.
Tengericsősz:
Osztán hányszor?
Csúnya asszony:
Csak eccer!
Tengericsősz:
Osztán kivel?
A csúnya asszony:
Azt a sánta csordást híjtam be eecer a házba, oszt aszontam neki, hogy szeressen engem!
Tengericsősz:
Hő a zanyád! Mit adott érte?
A csúnya asszony:
Jaj, ű nem adott semmit, én igértem neki öt pengőt de utána még egyet kért!
Dinnyecsősz: (az ágy alatt hangosan nevet.)
Tengericsősz:
Mit röhög kend? ... Kendet is megcsalták!
Dinnyecsősz (kibúvik):
Csak azt röhögöm koma, hogy mégis jobb a szép feleség, mint a csúnya, koma, mer a csúnya kiadja a háztul a pézt, de a szép, keres, vigye el a zördög! ...
(Függöny)
[*
]
M. Zs.