Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 11. szám · / · Halász Imre: A hosszú parlamentből

Halász Imre: A hosszú parlamentből
- Mozgóképek hetvenhét év előtti időkről -
A Tagen-eset.

Nagy szerepet játszott mindjárt az országgyűlés első ülésszakában a vallásszabadság kérdése. A szinte tűrhetetlen vallási szekatúrák kiapadhatatlan forrását alkották a vegyes házasságok alkalmával a katolikus klérus részéről követelt reverzálisok és az áttéréseket megnehezítő furfangos akadékoskodások. Negyven év óta hiába sürgették a protestánsok és a szabadelvű katolikusok is e sérelmek orvoslását. Az 1832-36-iki országgyűlésnek mindjárt az elején tizennégy pontban foglalták össze a rendek a vallásszabadságon ejtett sérelmeket. Hosszú viták folytak erről, melyekben a szabadgondolkozó követek valláskülönbség nélkül vállvetve harcoltak oly jogokért, melyek alapjukban véve állampolgári és emberi jogok.

Lonovics József, a későbbi nagyhírű kalocsai érsek, akkor egri kanonok és káptalani követ, nagy elmeéllel kidolgozott s ritka szónok művészettel előadott szofisztikus beszédben igyekezett igazolni a reverzálisokat és az áttéréseknél megkövetelt hat heti oktatás jogosultságát. Vele szemben felszólalt az akkori ellenzék legtemperamentumosabb szónoka, Beöthy Ödön bihari követ, ki példákat sorolt fel a saját megyéjéből, melyek a papság visszaéléseit bizonyították. Például a hat heti oktatást nem egyhuzamban tartották meg, hanem sokszor 20-30 évre nyújtották ki. Beöthy Ödön többek közt elmondotta egy megyéjebeli hetven éves ember esetét, ki még fiatal korában át akart térni, de a hat heti oktatás végét nem érhette meg s mivel nem akadt pap, ki összeeskette volna jegyesével, egész életét kénytelen volt vadházasságban leélni, gyermekei törvénytelenek lettek stb. Erre felállott Tagen nagyprépost, nagyváradi káptalani követ és kereken tagadta a felhozott eset valódiságát. Ez az 1833. február 20-iki ülésben történt. Beöthy Ödön felkelt, hogy Tagennek feleljen, de Mérey Sándor személynök, - e minőségében a követi tábla elnöke - hirtelen bezárta az ülést. Nagy vihar kerekedett a szólásszabadságnak ebből a megsértéséből.

Másnap az elnök felszólította Tagent, hogy az előző napon odadobott súlyos vádját magyarázza meg. De mielőtt Tagen szólhatott volna, felugrott Beöthy Ödön és szemére vetette az elnöknek, hogy tegnap hirtelen bezárta az ülést, mielőtt ő, kit Tagen azzal, hogy szavai valódiságát tagadta, becsületében megtámadott, tisztázhatta volna magát. Ennek következtében a hazugság vádját huszonnégy óráig kénytelen volt viselni. Minthogy Tagen az ő személyében egyúttal Bihar megye közönségét is megsértette, mert amit ő előadott, az utasításában foglaltatik, az 1723. évi VII. törvénycikk értelmében kérte, hogy szolgáltassanak neki és a törvényhatóságnak igazságot. Tagen ezután felszólalásában kijelentette ugyan, hogy sem Beöthyt, sem Bihar megye törvényhatóságát sérteni nem akarta, de a Beöthy által felhozott eset valódiságát ismét kétségbevonta. Ezzel csak még jobban provokálta az ellenzéket s ennek egyik tagja, Majthényi Antal felszólította az elnököt, hogy mivel ő a nagyváradi káptalan követével ezen teremben meg nem maradhat, utasítsa ki Tagent az ülésből. Borsitzky, a nagy erélyű trencséni követ, Patay István szabolcsi, Kölcsey Ferenc szatmári követ támogatta Majthényit. Látva a vihart, Tagen önként eltávozott a teremből és nem is tért vissza többé. A nagyváradi káptalan más követet választott helyébe.

Ez volt az a híres Tagen eset, melyről akkor az egész országban beszéltek s melyről Kölcsey megjegyzi, hogy hasonló még nem fordult elő. Megjegyzendő, hogy Tagen ellen ez eset miatt a királyi táblán keresetet indítottak, mely egy év múlva az alperes felmentésével végződött.

A vallási sérelmek kevés megszakítással teljes öt hónapig foglalkoztatták az országgyűlést. Az alsó tábla nyolc üzenetet küldött a felső táblának, ez viszont hetet a követi táblának, de a sérelmek orvoslása végett megindított egész akció a főrendek makacs ellenállásán megtörött. Kölcsey egyik beszédében a sérelmi föliratnak a főrendek hozzájárulása nélkül való felterjesztését indítványozta. Az erős kifejezések, melyeket ez a finom és szelídlelkű szónok használt, hogy »a főrendek a magyar nevet csak csúfságul és érdemtelenül viselik és szentségtelen, átkozott kézzel a gyilkot a haza kebelébe akarják döfni« - fogalmat nyújtanak arról a nagyfokú izgatottságról, mely akkor a kedélyek fölött uralkodott.

Érdemes ideiktatni Kölcsey Naplójából néhány mondatot, melyben a főrendek hajthatatlanságát bírálja. »De mit is lehetett remélnünk? - írja Kölcsey. - Wesselényiék a szabadelvű mágnásokat összegyűjtötték s a főrendi táblánál nem megvetendő oppozíciót alakítanak. De a követi tábla üzenetének felvétele hétről-hétre haladt. Mágnásaink az üléstelen napokat elunták és haza széledének. Eltűnt Széchenyi is. Wesselényit a másik haza (Erdély) magának kíváná. (Elutazott május 5-én). S ma a lelkes Eszterházy Mihály csak ötödmagával álla pártunkon a táblánál, hol az egyház urai és a zászlósok méltóságuk és sokaságuk egész hatalmában mennydörögnek vala. Hagyján uraim! Hiszen én jól tudom, hogy nektek fontos okaitok vannak a protestáns ügyet nem szeretni.

Mert jól értitek, hogy a Calvin ügyével a nyelvügy kapcsolatban áll.

Jól értitek, miképpen a lelkiismeret szabadsága temérdek gondolatot hozand forgásba, mik a ti gondolataitokkal ellenkeznek.

Jól értitek, miképpen ezáltal a ti hatalmatok mind extenzíve, mind intenzíve kevesbedik.«

Kölcsey szavai jellemzik a hetvenhét év előtti időt, de még ma sem vesztették el aktualitásukat.