Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 10. szám · / · Figyelő
Browning Róbert - most ünneplik százados évfordulóját a születésének - a világköltészet legelőkelőbb egyéniségei közé tartozott, de egyszersmind a legzártabbak közé. Tanulmányt kellene írni, ha csak felületesen is be akarnánk hatolni az ő világába. Szeretném ezt a tanulmányt egyszer megírni: megmutatni a poézisnek egy olyan egészen különös lehetőségét, amelyet nálunk nem is sejtenek, bemutatni egy embert, akitől semmi emberi sem állt távol és aki mégis távol állt mindentől. A dicsőséges Viktória-korban, mely a legnagyobb angol nyelvművészek és verselők, a Tennysonok és Swinburneök kora, ez a robusztus zseni nehéz, kemény problémáit durván csapkodva vágja keresztül a nyelven és versen. Amit ő írt, voltakép nem vers és legkevésbé líra. Ő maga drámának nevezi művészetét (always Dramatic in principle); s valóban minden költeménye egy-egy monológ. De egészen belső dráma ez: nem beszéd, hanem gondolatok folyamata. Olyan, amilyet még nem írtak: a lélek keresztmetszete. Browning a legnagyobb pszichológ költő Shakespeare óta: egészen belül akarja megfogni a lélek működését és azon nyersen versbe teremteni, mint a viviszekció, mintha az eleven szívet vágnád hirtelen át, hogy utolsó dobbanásában megleshessed. A megfoghatatlant akarja megfogni: ezért egész költészete küzdelem. A szó csak arra való, hogy jelezze a gondolat menetét, a gondolatot úgy, amint villan, félig öntudatlan árnyalataival, melyeknél a világos kifejezés már meghamisítás volna. Az agy gyermekágyánál asszisztálunk. A mechanizmus belsejében vagyunk és nem is az fontos, milyennek látszik kívülről a masina, hanem ott benn hogyan működik. Ezért Browningnál voltaképp alig vannak jellemalakok, mert jellemalakon valami kívülről látott dolgot értenénk.
De az ezer lélekbe behelyezkedő költő mégis a lelkek felett áll, mint egy láthatatlan ítélet. Az a filozófia, amely e sok lélekrajz hatásának mintegy rezultánsa lesz az olvasóban, voltaképp egy törvénykönyv, mely a morális egyensúlyi viszonyok törvényeit adja. Ennek a törvénykönyvnek pedig a főparagrafusa, hogy egyensúlynak kell lenni: God's in his Heaven, all's right with the world. Ahogy a költő ezt az egyensúlyt megmutatja anélkül, hogy egy szót is szólna (mindig csak az emberei beszélnek): az a legravaszabb és legmerészebb művészet. A leghíresebb drámájának például a címe: Pippa átmegy a színen. Egy itáliai városkába a költő szándékosan összehalmoz minden borzasztóságot: szeretőket, kik a férj élete ellen törnek, anarchistákat, Borgia udvarába illő papokat, bűn, baj, modern fanatizmus minden nemeit. Az élet e félelmes erdején dalolva megy keresztül Pippa, a kis naiv selyemgyári lány; voltaképp nem is szerepel a drámában, csak átmegy a színen. Mégis ő a fő személy, az ő megjelenésével beteljesedik az egyensúly, melyet a költő a világban keres. Browning a világköltészet legnagyobb optimistája - és ez az optimizmus valami transcendens dennokratizmuson alapul. »Mindannyian Isten bábui vagyunk« - mondja - »minden szolgálat egyenlő az Úr előtt.« Mindebben Browning tipikusan angol.
Valami különös és izgató ellentétben áll az eszmei tartalom e nagy harmóniája a rögös és harmóniátlan formával. Az a nyers és legelemibb működéseiben meglepett lélek, mely Browning örök témája, voltaképpen nem való versbe és a költő csak kalapáccsal tudja kereteibe belekalapálni. E versben aztán minden egy kicsit kemény is és idomtalan, mintha kalapáccsal vertek volna formába egy ellenszegülő anyagot. A költő a rímek tökéletességével akarja elleplezni ezt a nehézséget és a rímei furcsák és kemények lesznek, valóságos kínrímek. Minden van e versekben, csak olvadás, lágyság, harmónia nincs. Holott a költőt egész világnézete és életének tökéletessége is, melyet egy nagy és boldog szerelem töltött be, a harmónia felé vonja. Ez a harmóniaszomj egy tündérországot talál magának, a harmónia országát, Itáliát. Ez az Itáliarajongás még érdekesebb, mint a lágy Shelleyé és a harmonikus Keatsé: a legangolabb lélek vágyik Browningban arra, ami az angolnak a legidegenebb. És Itáliában él és Itáliát viszi verseibe, de csak azért, hogy Itáliában is a saját angol keménységeit és problémáit találja meg.
Ilyen az angol Gőte ...