Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 10. szám
Csillogó tálcák márványalapon,
Mind csupa ezüst.
Sok szöglet és él, - mind ég a napon
Mert a nap besüt.
A napsütésben csillagmódra csillan
Pár cukormorzsa
A falról írígyli egy árva villany,
Nincs, ki eloltsa.
Az asztalon a reggeli lapok
Szétszórva dúltan,
A fogason kabát, sétabot
Mereng gyanútlan.
Egy férfi él még és néz itt, a csendben
Az ablak előtt,
S a tűkörmása nézi véle szemben
Ugyanazt a nőt.