Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 10. szám
Nem. Tavasz, te kecses ördög,
Nem lehet és nem szabad.
Csókcsengőd hiába csöngött,
Nem fogadom meg szavad.
Lánynak így kell, lánynak így jó,
Szemlesütve, szájlezárva,
Nem pedig, ha hív a kigyó,
Veszni bűnbe, veszni kárba.
Vállam hogyha búba görnyed
És szemem, ha messze int,
Ejtek egy-két könnyü könyet,
Aztán víg vagyok megint.
Hogyha fáj a fény szememnek,
Elmegyek a napsütésből,
Bús sarkában hűs teremnek,
Ott járkálok majd le és föl.
Ottan élek s míg bevárom,
Év az évre mint szalad:
Elbúcsúzik ifjuságom,
És a csóklánc elszakad.