Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 9. szám · / · Figyelő
Mint a mozgófénykép-dráma története: érdekes ez is, gördülékeny, izgató - de művészetnek emléke nem maradt fenn, (sajnálatos, izgalmas eset, melyből bánat nem fakad), szereplői kellemesek - de ahol dráma volna, ott naiv, ahol líra volna, ott szentimentális. A kalandor története egyszerű és külső történet, ügyes és kellemes három felvonásban felosztva pedig a belső történet: ez érdekelne engem igazán! Boldog-e, boldogtalan-e a kalandor! Nem elhagyott-e, nyomorult-e, nagy hódításai talán csak költött hír - vagyona semmi, élete eredménye semmi, életét minden évben újra kezdi el - ígéri, hogy megjavul, vagy talán már cinikus is a bánatos kalandor! Hoffmansthal: »Der Abenteuerer und die Sängerin« drámájára talán naponta gondolok: pattog és cseng sok elrejtett hangszere és rejtelmesen cseng vele a lélek is, mely céltalanul szenvedéseket hordoz.
A kalandor története külső történet és a végén meghal szegény, egy meglehetősen izgalmas jelenet csattanása az ő halála. Láttam: hódított, nyert-vesztett a kártyán, sima gonosz volt és számító ravasz, mint a sátán - de mi végre mindez? Mi a tanulság. hol a bánat, mi végre izgalmas e történet? E történetben semmi rejtély, e drámában nincsen sötétség, a hősnő szerelme is könnyen elhihető, hiszen csókokkal bizonyítja.
Mégis, a kritikus mindenütt oly szépséget keressen, ami éppen található. Ezek a megjegyzések sem jelentik azt, hogy a Hegedűs darabja érdekesség nélkül szűkölködő. Az üres, vegyes milliomos-világrajzában drámaírói rutint mutat, az egyes jellemek is eléggé kidolgozottak, dialógusa is sima, néha ötletes - sajnos, ahol drámaira fordul, ott előkészítetlen, túl iramos, tehát rövid lélegzetű és ennél fogva naiv. A darab felépítése is ügyes, (bár némely epizód kiesik és némely fontosabb motívum sem fejlik ki végig.) A bonyodalom indítékai régiek, (mégis: csoportosításuk érdekes.)
Sajnálkozva vettük észre hibáit és örömmel láttuk előnyeit: mert úgy látszik, szerzője jóhiszemű.