Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 9. szám · / · Szabó Dezső: A irodalom mint társadalmi funkció
E kérdésre a feletet részben benne van az előbbiekben. Ha a társadalmi élet alakulásai hatnak az írói tárgyra, problémákra, nyelvre és esztétikai formákra, természetes, hogy az irodalom fejlődésének alapokai a társadalmi életben gyökereznek. De a felelet abszolút itt sem lehet. Ép úgy, mint ahogy az irodalmi típusok fenntartják a társadalmi okokból keletkezett ideológiát akkor is, mikor ezek az okok megszűntek, a szuggeráló művészi példák tovább élhetnek, vagy előidézhetnek egy irodalmi kialakulást akkor is, mikor az előidéző társadalmi tényezők megváltoztak. A dekadens irodalmi kor ilyen társadalmi alapját vesztett ismétlése a társadalmi alappal bíró teremtő irodalmi kornak. Petőfi népdalai az okai annak, hogy most, mikor megszűnt a naiv romantikus felfogás a - romlatlan népről s a falut büdösnek és unalmasnak, a népet megrabolt részeg bestiának látjuk - még mindig szakajtóval ömlenek a sárba hullt pártás, elárverezett ökrös, anya-sírhalmos, Kossuth Apánkos népdalok. Ebből az okból tartom a napjainkban abszurdumnak a népszínműt is. A francia klasszicizmus még a 19. század elején, az egészen megváltozott társadalmi viszonyok között is oly erős, hogy birokra mer kelni a fiatal romanticizmussal. Mert volt Corneille, Racine, Boileau. Így plántálódnak át - egyes művek szuggeráló erejével irodalmi kialakulások oly nemzet, vagy kor kebelébe, mely arra nem való. (A francia klasszicizmus a 17. század vége, 18. század első felének angol irodalmába, a ballada korunkba a népballadák hatása alatt.) A nagy irodalmi változások okai mindig társadalmiak, de azután az irodalmi élet maga fejleszti önmagát.