Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 8. szám · / · Figyelő · / · Peterdi István: Három új egyfelvonásos az Új Színpadon

Peterdi István: Három új egyfelvonásos az Új Színpadon
II. Dauthendey: Kacagni-Meghalni

A vidám gondtalanságba, a gondtalanságba, az öröknek látszó életbe lecsap a halál. Rettenetes. Nem is véletlenül, nem úgy, hogy valaki ne felelhetne érte, a gondtalanok egyike idézi fel. Rettenetes az önvád, a változhatatlanság kínja, a változhatatlanságé - az önvádé, a lélek keringető görcséé, amely őrülésig forgat a végzet örvényében.

Bele lehet szédülni. De éppen úgy bele lehet szédülni egy fűszál nézésébe. A végtelenség elgondolásba. Ebbe a szóba, hogy: örökké. Dauthendey egymásután mutat meg két állapotot. Előtte-utána. Szédüljetek bele. Beleszédülök, ha akarok. A figyelmemtől függ. A reálista ábrázolást vékonyan lengi körül a költészet szelleme. A költészet kívül van a művön. Verssel nagyobb mesterség lett volna a végtelent idézni.