Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 8. szám

Garami Árpád: Remegés az asszony után

Megsejtettem tested vonalait
A mély és fátyolos ruha alatt.
Villanó húsod, gyönge vállaid
S egy gyáva, vágyó hullámvonalat,
Mely melleden nyújtózott.

Nézd: remegek s te áldott buja vagy
S tavasz még meg nem rázta testedet
S most minden izmos, szépívű lépés,
Mely combod vezérli, hozzám vezet.
O jöjj hozzám, asszonyom.

O jöjj: gyönyörűen férfi vagyok,
Tüzes, hatalmas, rajongó-szelíd.
Arcom az álmodó élet himnusza
És nincsen arc, mely szebben istenít:
Úgy remegek utánad.