Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 5. szám · / · Figyelő · / · A cárnő

Bálint Aladár: Keéri-Szántó Imre Chopin hangversenye

Az aggasztó módon egyre fokozódó zenei túltermelés, a közönségre zúdított hangversenyáradat ahelyett, hogy zenei kultúránkat erősítené, valósággal devalválja a zenei produkciók jelentőségét. Az emberek izgalom nélkül, szinte fásultan indulnak a koncerttermek felé és hovatovább elfelejtik, hogy a muzsikus megnyilatkozási lehetősége egy-egy ilyen estéhez van kötve. Ami a közönségnek kellemesen vagy rosszul eltöltött estét jelent, az az ő számára inspiráló, vagy lehangoló étetmotívum.

Ezért nem is lehet csodálni, ha Keéri-Szántó Imre hangversenyét nem kísérte az az érdeklődés, amely nemes megtisztult művészetének joggal kijár. És ha hozzátesszük azt is, hogy amikor ő Chopin sápadt átszellemült poézisének útjaira vezetett bennünket, ugyanakkor este Burmester ragyogó művészetét ünnepelte Budapest közönsége, nem is csodáljuk, hogy így történt, mert lehetett volna még különben, azaz rosszabbul is.

Keéri-Szántó Imre benső rokonságot tart Chopin-nel. Ezt a rokonságát, ahogy a zongorához ült, az első ütemei után elárulta. Pehelykönnyű billentése, a hangzás erejének villámgyors váltakozása, majdnem átmenet nélküli fokozása és letompítása, nála nem külső dekoratív tényező, hanem ugyanaz a nervózus szenzibilitás, mely a Chopin szivárványos művészetének alaptermészete. A G-moll balladának melankóliája, a Ges-dur, Es-dur etüd cikázó fénye, üdén, szűzi tisztasággal lebegett a húrok felett.

A H-moll szonáta volt az est gerince. Nagyobb feladat. Érett megértő művész nyúlhat csak hozzá. A szonáta largo része és fináléja mintha a beteljesülése lett volna az előadott kisebb-nagyobb impresszióknak. Nagy egység a szétforgácsolt és néhány lehelet erejéig megnyilatkozó élmények között.

Keéri-Szántó Imre a harmadévi Schumann zongora-ötös óta sokat tanult, kifejezési eszközeit tekintve gazdagabb, szinesebb lett. Programmal jött, programot adott, már ez is szimpatikussá teszi művészetét. Programja mindvégig eleven, tartalmas, artisztikum volt. Maga a hangverseny érdemes arra, hogy megjegyezzék.