Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 5. szám
Gellérthegyre éjszakán
Álom lába fölviszen,
Vár a hold, a kósza lány,
Búmat néki fölviszem.
Fényes arcát elfedem
Fellegével búmnak
És a fák a zord hegyen
Feketébe fúlnak.
Lent nehéz víz hömpölyög
És a lámpák őrzenek.
Méláznak a víz fölött,
Mint magányos őrszemek.
Állok fent a hegyfokon
Én: élő alázat,
Házak hátát számolom
S nem lelem a házad.
Gellérthegyről hajnalon
Ébredésem lök le.
Lent már vár a fájdalom
És kisér örökre.