Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 5. szám
Beteg légy. Árva, csüggeteg,
Álmatlanul ki hajszol álmokat,
Kit élő nem keres, halál se látogat.
Légy megalázott bús beteg.
Ó, nem sokáig. Csak ép, míg megérted
A messziből belédzenélő bánatot:
A délutánba búsongó harangét,
Mely néma perceidnek bájt adott,
Távolba görgő tompa kocsineszt,
Titkon, sietve jött... Talán teérted,
Szép zengő bálba elvitt volna téged,
Dióhéjadta, vertarany ruhába...
De nem mehetsz, mert még szegény beteg vagy,
Beteg, szerelmes csalfa kis sugárba,
Mely bús szobádba huncutúl betéved,
Amíg szivedben szomjas vágyad éget,
Halálnak harmatát pilládra hintvén...
...Hűs sírba sírva vágyó légy te. Mint én.