Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 4. szám · / · Figyelő · / · Szép Ernő »Énekeskönyv«-e
Néhány ügyes és egyáltalán nem közönséges »marx-studien«, néhány, a szocializmus lényegét, feladatát és eszmei tartalmát fejtegető, néhol döcögő, néhol patetikus, néhol szabatos eleganciájú tanulmány ad tartalmat és értéket Kunfi Zs. könyvének. Új dolgokkal nem igen áll elő és ez természetes is. A szocializmus alapelvei teljesen ki vannak fejtve, tudományos mivolta tökéletesen meg van alapozva, most már csak magyarázni lehet. És ebből a szempontból értékes a Kunfi Zsigmond könyve. Meglát tisztán bizonyos tényeket, tendenciákat és kiemeli azok jelentőségét. Különösen kettő bír ezek közül nagy fontossággal: egyik a munkásmozgalmak nagy jelentőségének felismerése, másik a szocializmus ama tendenciája, hogy a munkások ráeszméljenek arra az óriási nívódifferenciára, mely köztük és a tőkés osztály között minden tekintetben fennáll. Bár az ortodox angol iskola a standard of life-al kapcsolatban ez utóbbi jelentőségét hangsúlyozta, ma, a kapitalista társadalom termelési rendszere mellett lehetetlen észre nem venni a munkásmozgalomnak a szocializmus összes komponens tendenciáinál nagyobb fontosságát. Miért? Ideológok és filantrópok Marx előtt azt hangoztatták, hogy a munkás-viszonyokon, a munkás nyomorúságos helyzetén csak egy felülről jövő mozgalom segíthet. A munkások helyzetének megjavítására törekvő mozgalom eredményt csak úgy érhet el, ha az a mozgalom a tőkések, a munkáltatók köréből indul ki. Szóval, a tőkések atyai jó szívére apellálnak azok, kik bíznak az etikában, illetőleg annak: gazdasági életben való létezésében. Marxnak kellett eljönni, hogy megszűnjön ez a tévtan és ma már nyilvánvaló, a gazdasági életben semmi szerepe sincs az etikának. A gazdasági élet mai szakában, mikor nem a termelés a cél, de a haszon - ez Szabó Ervin helyes észrevétele -, bizony, a gépeket nem erkölccsel fűtik, de tőkével, a verseny nem erkölcsért liheg, de haszonért és a gazdasági élet szabályozója nem az erkölcs, de a vas bértörvény és a többletérték. Minthogy pedig a gazdasági életben az etika alapelvei egy irányban sem érvényesülnek, ellenben működnek és hatnak azok a tendenciák, melyek a termelés mai rendszere mellett a munkás kizsákmányolását okozzák: gazdasági, társadalmi, sőt etikai szempontból is óriási jelentőséggel bír a munkásmozgalom, mely, mint Kunfi Zs. mondja, a múlt század egyik legnagyszerűbb ténye volt. A munkásmozgalom imént hangsúlyozott jelentősége abban áll, hogy míg egyrészt a munkások nagy számára támaszkodva, súllyal és erővel léphet föl a munkáltatók tendenciájának amoralizmusa ellen, másrészt a munkásmozgalom egyik céljává az osztálygyűlölet felkeltését és az osztályharcot tevén, mind nagyobb tömegeket hajt a munkásmozgalom körébe, arra az útra, arra a másik útra, mely elvezet a marxi történetfilozófia immár igazolt törvénye szerint a szociális termelés világába. »Hogy jó lesz-e, igazságos lesz-e, szép lesz-e a szocializmus világa: ezek érdekes, fontos kérdések, de a szocialista termelés eljövetele teljesen független az ezen kérdésekre adandó feleletektől. El kell következnie a szocializmus világának, mert a mai gazdasági rend már nem elég nagy a benne működő gazdasági erők számára s ezen tönkre kell menni ennek a világnak«; mondja nagyszerű megértéssel Kunfi, és fölteszi a kérdést, vajon kielégíthet-e minden osztályérdeket a szocializmus világa. Nem fontos, hogy mindenkit megnyugtató feleletet adjunk e kérdésre. Ha a szocializmus mindenki érdekét ki fogja elégíteni, annál jobb lesz, de ha nem, úgy mindenképpen méltányos állapot volna ez is, mert az igazságosság is megköveteli, hogy végre az elnyomottak kerüljenek felül. Mert nem frázis az, hogy vannak elnyomottak és nem kell felhúzni szívünket, hogy meghatódjunk a világ elnyomottjainak nyomorúságán. Fájdalom ez már hétköznapi érzés nálunk.
Ám a munkásmozgalom teljesítí hivatását és hirdeti az osztályharcot és fáradozik a munkások öntudatra ébresztésén. Persze, ez nem megy egykettőre, évtizedekre van szükség még mindig, hogy öntudatos, elnyomottságát érző, egységes, harcos tábor legyen az Isten szabad egét még mindig nem látó munkástömeg« »Földalatti bányászok serege a csíra, mely a jövő században kikél a földből s ha megérik az aratásra, megrendül az egész világ».
Zola e metaforikus divinációja után is, mely pedig hatásos befejezése volna e cikknek, hangsúlyozzuk, hogy Kunfi könyve igen érdekes, néhol igen szép.