Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 4. szám · / · Figyelő · / · Szép Ernő »Énekeskönyv«-e
Hallottam szülőkről, akiknek gyermekeik egész kiskorukban, kőnnyű korukban, visszaröpültek az égbe, és a szegény szülők akkor bezárták a gyerekszobát és úgy hagytak ott mindent, minden csodálatos, tarka, zavart holmit, amilyent a gyermekek szoktak összegyűjteni, bűbájos rendetlenségben, ahogy elhányta hajdan az elillant boldog kicsinyek szeszélye. Drága szép játékok és szomorú törött bábúk, érthetetlen haszontalanságok, hiába tűnődnél, honnan kerültek ide, tarka meséskönyvek, mindig feledhetetlen meséikkel, pici csengők és pici trombiták, melyek mint apró pénzeszacskók és pénzestubusok, őrzik és rejtik régi hangjuknak ezüstjét, aranyát - arany a trombita hangja, ezüst a csengőé - ó, mindez a sok csodálatos cókmók rádnéz és muzsikál neked az üres szobából, mint képzelt madár hangja az üres kalitkából: sírva muzsikál arról, hogy meghalt, meghalt egy kisgyerek.
Szép Ernő költészete egy ilyen gyerekszoba, ahol egy meghalt kisfiú fenhagyott drágaságai vannak bűbájos összevisszaságban szétszórva szemednek. Szeretem ezt a tarka és mégis mélabús szobát. Szeretem ezt a kedves, szomorú kis öreget, aki meghalt, vagy akit a felnőttek közt feledtek, vagy akinek az apja elengedte a kezét. Szeretem ezt a bájos szomorúságot, ezt a gyöngéd gyámoltalanságot, ezeket a naivul, halkan csilingelő verseket. Szeretem ezeket a drága, finom, vékonyszálú rajzokat, amelyek olyanok mint egy tarka és tolongó városnak valami lassú, tiszta, halkzenéjű folyócska szürke selymes tükrében látszó képei. Szeretem ezeket az édes apró dalokat, melyekben a tiszta és ezüst könnyek kis csengőinek csilingelését hallom. Szeretem a költőt, aki ennyire őszinte, egyszerű és kedves hozzám.
Egy régi és kedves szót szeretnék mondani ezekre a versekre, amely ha rájuk mondom, semmi esetre sem lesz banalitás: szívemhez szóló verseknek nevezem őket, divatjamúlta egyszerű jelzővel.
Szeretek verseket mondogatni, de senkiét sem úgy, mint a Szép Ernő verseit. Elmondtam őket mindenkinek akit szeretek, hogy szeressék azt amit szeretek.
Nem is tudok Szép Ernő verseiről tudós kritikát írni; nem is akarom elemezgetni őket, elmondani hogyan hallatszik a gyermekszobából a felnőttek kínjának, kéjének jaja. Nem vagyok esztétikus e versekkel szemben: csak szeretem őket és kívánom hogy mások is örüljenek nekik.
Ajándéknak érzem ezt a kis könyvecskét, régóta vártam, nagyon örülök neki. Oly szép kis könyv! Még kívülről is szép. Falus Elek is alig csinált még ily szépet. Milyen kedves kis ajándék - kis Énekeskönyv!