Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 2. szám · / · Figyelő
Magáról a műfajról Gábor Andor okos és ízléses előszava tájékoztat igen kitűnően - aki ehhez a műfajhoz ért valamit, már a technikájához, általában első impressziónak jegyzi fel azt a nagy öntudatosságot és fölényt, amivel Gábor Andor ezt a zsánert kezeli. A filológus és költő fölénye ez, aki tisztában van minden szónak és fordulatnak jelentőségével és tisztában van vele, micsoda ferdeség és komikum származhatik belőle, ha a szavak és fordulatok a saját komoly értelmükben és komor hangzásukban egy vidám és jelentéktelen és komolytalan gondolat keretbe gyömöszölve, kínosan és félszegen csodálkoznak egymásra: hogy kerültünk mi össze? Filológusnak és versszakértőnek kell lenni, hogy ezt a játékot minden zamatában gutirozhassuk. Gábor Andor kupléköltészetében ez a jellemző és relatíve ez az új vonás. A versírás karikatúrája minden vonalon: fölényes és kritikai érzékű karikatúra: nemcsak tartalomban s gondolatban, de főleg és különösen formákban. Az a képtelen és hajmeresztő rímjáték, mellyel Gábor Andor iskolát csinált s melynek hallatára sokszor megrémül s kétségbeesik az ember minden kötött forma célján s végső következésén - ez a vakmerő játék nagyon tudatos és jogosult szatirikus gondolaton alapszik. A kötött forma zsarnoki kényét csúfolja ama hamis meghunyászkodás, mellyel »lüszter«-re így rímel a kuplé »minüszter« vagy erre, hogy »Taftot« rámondja »aftot« »aztat« helyett. És ilyen tendenciák keltenek derültséget a szavak meglepő és mű-naív alkalmazásában is. Képzeljünk egy vidám anatómust, aki abban leli mulatságát, hogy a hulla testrészeit felcseréli: a nyakra két lábat tesz és a lábak helyére két kezet. Semmi értelme. De van benne valami hetyke, nihilista filozófia: íme, a bölcs és vaslogikájú természet - milyen ostobán hat s milyen komikusan az ő logikája, mihelyt az emberi akarat játékos önkénnyel belenyúl a munkájába.
Ennyit a kuplék technikájáról. De sok tekintetben áll ez a témákra is: Gábor kupléi az obligát kuplétémák valóságos karikatúrái - házmesterről, tejről, konflisról, drágaságról, női kalapról csúfolódik ő is: de fölébe kerül a megmerevedett sémáknak - s ahol a téma több komikumot nem ad már, virtuóz fordulattal forma-humorba lendül át megint s egy ügyes gikszerrel eltereli a figyelmet a már kopottas melódiáról. Néhol, mikor túlozni és fokozni kezd: fantáziájának szédítő gyorsaságú munkája döbbent meg: távolfekvő dolgok villámgyors összekötése és hajmeresztő csoportosítása. Ebben utolérhetetlen. Kétségbe kell esni azon, amiket »A vendég« csinál.
Gábor Andor a kabaré-kupléba a magyar kroki-irodalom fejlett és rafinált humorát vitte be: költészetet csinált a krokiból és krokit a költészetből. Hálás vagyok neki, sokszor megnevettetett.