Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 2. szám
1848. február 24-én kikiáltják Franciaországban az új köztársaságot. És ismét Franciaországból kiindulólag, mint a reakció béklyóiba vert népek egyetlen sóhaja, megrázkódtatja a levegőt a szabadság lehelete. Hozzánk március 3-án ér a hír: egy olyan momentumban, amikor a nemzet egész életét átölelő közgazdasági és közjogi átalakulás küszöbén áll. A levegő tele van feszültséggel; egy gyökeres reform szükségének tudata él mindenkiben. Kossuth Lajos még ugyanazon a napon tartott hatalmas beszédében, amelyben Őfelségéhez feliratot indítványoz, amely Magyarország részére a független minisztériumot, Ausztria részére az alkotmányt követeli, ezt mondja: »Mi gördítjük fáradatlanul Sysiphus kövét és az én lelkemre epesztő aggodalommal borul a mozdulatlanság fájdalma; vérző szívvel látom, miként pazaroltatik annyi nemes erő, annyi hű tehetség, egy háládatlan munkában, mely a taposómalom kínjaihoz hasonlít.«
És ebben az egy mondatban ki van fejezve annak a rettentő tehetetlenségnek a fájdalma, amelyben Magyarországot évtizedeken keresztül részben »a bécsi rendszer csontkamrájának sorvasztó szele«, de nagy részben az ország nagy közgazdasági érdekeinek meg nem értése tartotta.
Több mint egy fél századdal a francia forradalom után, amely egyetlen ökölcsapással törte össze évszázadoknak a társadalmi osztályokat egymástól elválasztó hagyományait, és amely a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméivel az állami és társadalmi élet radikális átalakításának orgiáit ülte, nálunk a régi rendszeren még nem történik változás. A nemesek privilegizált jogai és a jobbágyság jognélkülisége minden anyagi és politikai vonatkozásukban képezik az ország közjogi és közgazdasági bázisait. A nemzet Ausztriával szemben alkotmányos jogainak állandó és kétségbeesett védelmére van szorítva. És a diéták minden feliratában visszatérő védelme az alkotmány formáinak, a nemzet képviseletének folytonos gravaminális politikája, amelynek az ország komoly anyagi érdekei nem adják meg a tartalmat, egy sivár nemzeti élet tükrét adják, melyből az ország közgazdasági életérdekei iránti érzék teljesen hiányzik. A közjogi védekezésben az ősi hagyományos formáknak egy öntudatlan túlbecsülése fejlődik ki a nemességben, amely optikai csalódáshoz vezet: a saját magánjogi érdekű kiváltságaikban látják az ország alkotmányának legfőbb bástyáját és egy osztály anyagi érdekeinek védelmét jóhiszeműen az ország alkotmányának védelmével tévesztik össze. Amellett mindenki elégedetlen: a nemesség mert a földek vagy sehogy, vagy rosszul műveltetvén, nem jövedelmeznek; a jobbágyság, mert a rettenetes súllyal reánehezedő szolgáltatások terhe alatt megélhetése úgyszólván lehetetlen. Az átalakítás reformja pedig csak tapogatózva és félénk lassú lépésekkel halad előre, kínosan vajúdik minden egyes kérdés felett. A jurista nemzet csak megerőltetéssel érti meg az ország kiáltó szükségletét az anyagi fejlődést előmozdító közgazdasági reformok után.
1830-ban jelenik meg Széchenyi István »Hitel«-e. És az ő lángelméje világít be legelőször az ország igazi érdekeinek megértését gátló sötétségbe. Ő mer legelőször lelkesedésének egész tüzével szembeszállani, a gravaminális politikával és hirdeti a közgazdasági érdekek priuszát. Látja az ország közgazdasági helyzetét. Az utak az év legnagyobb részében járhatatlanok. A Dunán hajó nem jár. Az országnak vasútja nincs. Földművelése rossz. A jobbágyot megöli a dézsma és a robot. Tőke végtelenül kevés és ami van, a telekkönyv és a kereskedelmi törvények hiánya miatt hitelbe nem kapható, csak uzsora alapon. Az összetartás, a közérdekek felismerése mindenütt hiányzik.
Széchenyi eszméi kezdenek azután a köztudatba lassanként átszűrődni és 1832-től kezdve nyomon lehet követni hatásukat a közgazdasági törvényeken. Az 1836: XVII. tc. intézkedik a vásári bíróságokról, az 1840: XV-XX. tc. a kereskedelmi törvényekről, az 1836: XX. és az 1840: XI. tc.-ek a szóbeli pereskedésekről, az 1836: XV. tc. a végrehajtásról, az 1840: XXI. tc. a telekkönyvi betáblázásról, az 1840: XXII. tc. a csődeljárásról, az 1840: XXVII. tc. a moratóriumról és a sequestrumról. De milyen megcsontosodott előítéletekkel kell minden egyes törvényalkotásnak megküzdenie! Hiszen mikor az országgyűlésen szóba kerül csak a jobbágytelkeket művelő nemesség megadóztatása, maga felsőbüki Nagy Pál szólal fel a nemesi kiváltságok sérthetetlen megvédésére; és a váltótörvényt, amely egy félszázadig nem tudott megvalósulni, legjobban a nemesi előjogok szempontjából ellenzik, mert a váltótörvényszék nem vehette tekintetbe az ősiségi jogokat.
Az ország legfontosabb és legégetőbb jogi és gazdasági kérdésének, a jobbágyság ügyének mélyébe hosszú szenvedélyes viták után először az 1836: IV-XIII. tc.-ek nyúlnak bele. E törvényes intézkedések szentesítést nyert részei biztosítják a jobbágyok számára a szabad költözködést, a jobbágyi haszonvételnek beruházásokkal együtt való eladhatási jogát, intézkednek részletesen a jobbágyokat illető hasznokról, sőt a VIII. tc.-ben már az örökváltság is lehetővé tétetik. Végre az 1848-i országgyűlés a VIII-XIII., és XV. tc.-ekben véglegesen szakít az elavult hűbéri intézményekkel, kimondja a közteherviselést, megszünteti a dézsmát és a pénzbeli fizetéseket, valamint az úrbéren alapuló szolgáltatásokat és a földesúri hatóságot, kimondja a földtehermentesítést az ország költségén, eltörli az ősiséget és megszünteti a papi tizedet.
Az ország szíve verését végre megértő dicsőségteljes munkával megteremtetnek egy modern Magyarország és egy modern gazdasági fejlődés alapjai, ugyanakkor, mikor a képviseleti rendszer behozásával és a független magyar kormány létesítésével az ország alkotmánya is gyökeréig átalakul. És a szabadság ezen hajnalhasadásában, amikor hazánk még alig eszmél teljesen új helyzetében, egyszerre elsötétül minden és a nemzet karddal és vérrel kénytelen megvédeni ugyanazokat a jogokat, amelyeket az imént alkotott. Rettenetes helyzet egy országra nézve! Az elhelyezkedés az új bázisokon még nem történhetett meg. Minden kérdésben új fogalmak, minden vonalon új jogok, amelyek megértve és megemésztve még sehol nincsenek. És lángban áll az ország egy élet-halál harcban, amelyet nemzeti és gazdasági létéért folytat.
Ennek a kornak végtelenül kuszált közgazdasági életébe világít be Faragó Miksa műve. A feladat nehéz és érdekes. Fáradságos munkája köszönetet érdemel.
Kívánom, hogy könyvét a megérdemelt siker kísérje!
[+]