Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 24. szám · / · Babits Mihály: A férfi Vörösmarty
Az Unalomhoz írt remek szatira költőjének költészetét az unalom szempontjából is lehetne magyarázni. Ez a lélek, mert nagyon félt a semmitől nagyon is mohón szítta a mindent. És épen, mert nagyon is mohón szítta a mindent, minduntalan a semmi határaihoz ért. 1844-től 1848-ig Vörösmarty költészete folytonos közeledés a nihilizmus felé. De nem valami derüs Anatole France-i nihilizmusra kell itt gondolni (talán csak az egyetlen Szent Ember c. költeményben lehetne ilyet látni) lázas, szenvedélyes, kétségbeesett, Vörösmartyas nihilizmus ez, égő nihilizmus. Miután e lélek teljesen megérett erre, minden értékeknek rendkívül gyors és gyökeres átértékelése történik meg. Az eddigi ideálok és remények egymásután vetkőznek meztelenre. Láttuk már, hogyan tünik ki a munka haszontalansága, az alkotás hazugsága, az élvezet tehetetlensége, a vágy elégülhetetlensége; a hatalom boldogsága csak a képzeletben áll, a tudás csak szavakból.
- Szavak, nevek, ti öltök minket el! - mondja Csongor tudósa.
De a szavak is értéküket vesztik, a költő előtt annyira szent szavak. A "szent ember“ így imádkozik: "Légyen átkozott az Isten“ - és imádsága szent és üdvös. És mint a szavak, úgy az erkölcsi fogalmak is csupa konvencióknak bizonyulnak. Ezen a lejtőn nincs megállás. Ezen a lejtőn a költő lelke a világ legmélyére csúszik. És ekkor megírhatja azt a remekét, amely így kezdődik:
Hallgassatok! ne szóljon a dal!
Most a világ beszél.
Mert-e még költő ily hatalmasan kezdeni éneket? És ebben az énekben valóban a világ beszél. És a világ énekének ez a refrainje: Nincsen remény! Ezt a verset (az Emberek címűt) egészen ide kellene írni. Minden, az egész társadalom semmivé foszlik a költő rettenetes gondolata előtt: a törvény öl, a dicső, akinek "hatalmas lába törvény felett áll“, bukik, a hír csak villám az inség éjjelén, a föld dús, az ember mégis szegény, a vallás is megmutatja meztelenségeit, az ember csak azért néz ég felé, mert "a föld az nem övé“. Az ember maga nem egyéb, mint egy őrült sár: az ember fáj a földnek: a legrettenetesebb. különösségü mondat, amit valaha leírtak. De a haza is értékét veszíti. "Fiainak nem hazája“
Neve: szolgálj és ne láss bért
Neve: adj pénz és ne tudd mért
Neve: halj meg más javáért
Neve szégyen, neve átok,
Ezzé lett magyar hazátok.
S mindez közvetlen a forradalom előtt, amikor egész Magyarország reményekkel, izgalmakkal volt telve. A forradalom egy pillanatra fellobbantja a régi Vörösmartyt, ír egy buzditó verset, mely ép oly kevéssé remek, mint Arany forradalmi versei. A költőben már nincs annyi hit, amennyi a forradalmi költészethez kell. Nihilista nem lehet forradalmár. Mégis halálra van ítélve, mégis bujdosnia kell, kiállnia a forradalmár minden izgalmait. Idegzete megrendül, fejében az őrület kezd kalapálni. Ez a harmadik Vörösmarty.
[+]