Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 22. szám · / · Várady Irma: A tenger
A nagy, fehér házban folyt az élet, mi ott ültünk a rideg tenger zúgó, zord partján. A keze ahelyett, hogy férfit örvendeztető szép munkát szőtt volna, nyúlós, hideg csigák között babrált. Ha csak egy délutánt töltöttünk volna a szobája meleg, illatos körében... De a hűs tenger szigorú, altató haláldalát kellett hallgatnunk. Nő volt már, viruló, fejlett és szigorú gyermeksége kapuját nem lépte által soha. A rideg, zord tenger engedelmes leánya maradt mindig. Előtte voltam én és ő nem engem nézett, hanem messze, távolokba veszett el a szeme. És én gyáva, erőtlen voltam vele szemben. Én nagyon gyáva vagyok; ha valaki lelkét előlem elrejti, soha nem kutatok utána. Minek is rejtőzött így előlem, minek. Fáztam, féltem, átnedvesedtem azon a zord helyen.