Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 22. szám
A szemeimen keresztül
A végtelenbe süppedek
És portól, bortól csüggeteg
Szempillám meg se rezdül;
És nem határ a szemhatár,
Ha pillantásom kilövöm,
De túl fa, fű, nő, víz, kövön
Szállsz pillantásom: szent batár!
Szállsz pillantásom: szent batár,
Ki kényes testem ringatod,
Míg más szemeknek kínpadot
Ácsol az ócska szemhatár.
Ha e hintóban eldülök,
Valami dallam süvegel
S míg dobolom az üvegen,
Hüvös halálba ferdülök.