Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Attila
Egyébként mint csinálmány is gyöngécske munka az Attila. Nagy horizontok találkoznak - ez a beállítás -, az Attila monda a Nibelungen drámával. a bíráló nagyon megkönnyíthetné munkáját. Ezekről a szempontokról beszélhetne, nagy tudományos felkészültséggel, Thierry Amadéról, Priscus Rhetorról meg Pecz Gedeonról, s szépen kikerülhetné, hogy a következőket mondja: az Attila-dráma állítólag hosszú esztendők munkája. Ami e hosszú esztendők alatt a szerzőnek csak eszébe juthatott, az mind benne van a drámában. Egyetlen gondolatáról, egyetlen ötletéről sem tudott lemondani; egy derék geológus egyenként le tudná hántani Krimhildáról a szenvedélyrétegeket: a nagyravágyásét, a szerelemét, a bosszúvágyét s mindent, amire olvasott emberek Shakespeare-ből meg Hebbelből emlékeznek. Alakjai váratlanul jelennek meg, nyomtalanul tűnnek el - én a magam részéről a legjobban sajnálom azt a lovagot, aki Attila palotáját felgyújtotta... hova tűnhetett? Hogy lehetett volna! Hogy kínálkoztak helyzetek, hogy múltakat, lelkeket lehetett volna idézni. Persze, hogy lehetett volna, több igazi viharral, több komoly megrázkódtatással, kevesebb harsonaszóval. Általában sehogy sem tudok kibékülni vele, hogy ezek a régiek minden alkalommal trombitáltak.