Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei

Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei
IX.

Pest, Aug. 8. 853. [5]

Kedves barátom!

Én holnap indulok - Kecskemétre. Egy hét óta várok levelére s tegnap is csak azért nem indultam el, mert levelét minden órán megérkezendőnek hívém. Ön vagy beteg, vagy nagyon jól megy a dolga. Szívemből kívánom az utóbbit. De esz a méreg. Máig sem kaptam választ levelemre. Miért nem kíméli nervusaimat? Tovább már nem lehet várnom, mert kifogyok pénzemből. Holnap utolszor fog engem látni Milánó. [6]

Múlt levelemben hosszan megírtam: miért kell nekem a vidékre mennem. Most tehát nem ismételem, de megnyugtathatom az Encyclopaediát illetőleg. Az ön által kijegyzett cikkek nagy részét kidolgoztam s annyi kéziratot hagytam Halmágyinál, minthogy Gregus nem vállalta el sok dolgai miatt a felügyelést, hogy két hétre elég lesz, mikorra ön visszajövetelét reméljük. Ami még kidolgozatlan, azt részint reá bíztam, részint Kecskeméten fogom kidolgozni, például Petőfi életét. Hanem a pénzdolgában rosszul állunk. Mint múlt levelemben írtam, 48 p. forintot vettem föl azon céllal, hogy 18 p. magamnak tartva, a többit az ön számára hagyom föl, ha netalán szüksége lesz reá. Azonban Sükei, ki elébb úgy nyilatkozott, hogy csak szeptember végén lesz szüksége pénzre, teám tört valamint Halmágyi is. Mit vala mit tennem? Kifizettem őket. Megmaradt 10 p. f. Erről rendelkezhetik, s ha szüksége van reá, elküldöm Kecskemétről. Azonban sem ön, sem én nem sokra megyünk vele. Második fölhatalmazását magammal vittem, eszerint míg ön vissza jő, senki sem fog fölvenni pénzt, kézirat pedig majd három ívre van készen. Egyedül válaszának késése oka, hogy nem úgy rendelkeztem, mint talán óhajtotta volna. Isten látja lelkemet, tovább lehetetlen vala várnom.

Mi a lap ügyét illeti, most is csak ott áll, ahol állott. Számváld még nem jött haza, Emich hazajöveteléig nem akar beleelegyedni. Jelenleg ő sincs Pesten. Önnek mindenesetre is levelezésbe kell bocsátkozni velök, miként múlt levelemben is tanácslám. Szeptemberig már alig van három hét. Én félek, hogy elkésünk s megköszönném, ha októberben megindulhatnánk. Ebből láthatja ön, hogy én kész vagyok újra elvállalni mindent, mit megbírhatok, s azt hiszem, hogy most többet leszek képes megbírni. Tüstént feljövök Pestre, mihelyt levelét veszem, mely megindulásunkat adja tudtomra. Egyébiránt a konstellációk nem éppen kedvezőtlenek. A vidéken meglehetős jó emlékben vagyunk, itt Pesten pedig éppen érzik lapunk hiányát. A Divatcsarnok nem állja meg a sarat, s mint hallom, Bereczet kérte föl kiadója szerkesztőül. A Délibáb tárcája rosszabb az eddiginél. A Hölgyfutár teng. Közelebb az "Algemeine Zeitung-ban dicsérő cikk jött rólunk. A múlt félévi folyamra még most is jönnek megrendelések, s azért lehetetlen volt megkapnom az ön által megrendelt négy példányt. Ungarhoz a miénket kelle küldenem. Nem árt még egyszer próbát tennünk. Ha önnek van kedve hozzá - mint észre veheti, nekem van - lásson mielébb a dologhoz s kezdje meg az alkudozást. Számváld a napokban megérkezik, Emich pedig tán már ma este megjött.

Legkiváltképp pedig ne feledjen válaszolni. Intézze levelét Kecskemétre Szilágyihoz, hol a szünidőt tölteni fogom. Barátjai tisztelik, köszöntik, a többek közt Szentpály Józa is, s alig várják, ép lábát megbámulják.

Majdnem elfeledtem. Jókai az egyesülésről mélyen hallgat. Semmi nesze a dolognak. E félévre alkalmasint nem lehet szó róla.

Ignác [*] él és okoskodik és álmokat lát önről.

Én mindig a régi vagyok. De kezdek férfiú lenni. Azon elhatározással megyek vidékre, hogy halálra dolgozom magam.

Az ég áldjon, édes barátom.

Gy.

 

[5] 5 E levél 1852-vel van dátumozva, ami, tekintve az előző levelet, s a mindkét levélben érintett eseményeket, csakis tévedés lehet 1853 helyett.

[6] 6 "Nem lát többet Milánó! - a Szökött katonából vált akkor közmondássá.

[*] * Róla írja Gyulai: "Ignác Petőfi szolgája volt hajdan, s mintegy tőle örökölte Pákh. Petőfi Kerényihez írt levelében í]y jellemzi őt: Ignác oly jeles és tiszteletre méltó férfiú, hogy fölségsértési bűnbe esném, ha emléketlenül hagynám. Különösen kiemelendő benne, hogy soha nem csal, ha nincs alkalma csalnia és mindig józan, ha pénze nincs stb. (L. A Vas. Újs. XXV. évfordulóján, Gy. P. Emlékbesz. II. sz. 59, 60. l.)