Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei

Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei
V.

Gernyeszeg, szept. 28. 851.

Alig tudom, hogy kezdjem el, mit elmondani akarok. Nem szeretném megharagítani. Még egy évig a távol magányban számkivetve, kétszeres szükségem van jóindulatára, barátságára.

Én a telet nem fogom Pesten tölteni. A grófnak csak a jövő ősszel szándéka Pestre költözni: családi és gazdasági ügyek kényszerítik e reá nézve is kellemetlen lépésre. Nekem 10 pengővel zsebemben - mert ennyi minden készpénzem - és minden kilátás nélkül, ily hirtelenében nem lehet odahagynom. Tehát itt maradok a jövő év őszéig, s minthogy én minden szerencsétlenségnek szeretem kizsákmányolni jó oldalát, s még eddig ez is volt minden szerencsém az életben, kecsegtet a remény, hogy e hosszú tizenkét hónap alatt, távol minden zajtól, szenvedélytől, sokat fogok dolgozhatni és tanulhatni.

Még eddig, azt hiszem, semmi olyat nem talált e sorokban, miért oka lenne haragunni. Legföllebb szánni fog vagy helyesli föltételemet. Most jő a fekete leves. Ön hidegvérű ember. A mennykőbe. Az egész nem oly nagy dolog. Eh, bátran kimondom!

A magyar irodalom történetére nem számolhat. E hó végéig Pestre menetelem bizonyos volt, én tehát úgy gondolkoztam, hogy október közepén Pestre érkezve; az egészen áthúzódó és kidolgozott főeszméket a pesti könyvtárak segélyével, az azokhoz szükséges adatokkal kiegészíthetem. Így lehetetlen, midőn még a Toldy Handbuchja sincs kezeim közt. Én ismerem a magyar irodalmat, a korszakok, különféle iskolák sat. törekvéseivel, elveivel, hatásával tisztában vagyok, s ki is fejtettem töredékesen, de ez csak a tisztán filozófiai rész s a történeti nélkül Enciclopaediában helyet nem foglalhat, annyival inkább, mert azon főbb adatok, melyek erre is szükségesek, meg évszám s több efféle kiegészítést kívánna. Tovább nem fejtegetem. Ön, azt hiszem, megért. aztán másfelől fáj arról hosszan beszélnem, mely csak arra emlékeztet, hogy önnek bizalmával visszaéltem. Hogy mindennek sem könnyelműség, sem restség, sem pedig ama érdekes szerénykedés az oka, bizonyítja, hogy most a gróf itt nem létével elég szabad időm van, s ez a legkisebb áldozat, mit önért tehetnék, s hogy e dolgozatot nem fogom abban hagyni s a jövő évben alkalmasint egy egész kötetben kidolgozom. Vigasztal az a gondolat, hogy önnek nem okoztam nagy alkalmatlanságot. Toldy vagy más hirtelenében megírhatják és sok tekintetben jobban, mint én.

Egyik levelében említi, hogy valami vállalatba kezd. [*] E szándéka engem akkor annyira föllelkesített, hogy levelemben ezt illetőleg sok bolondságot összeírtam. De amellett most is állok, hogy ha szándékát valósítja s nekem mellette 30-40 pengő f. biztosíthat, tüstént felmegyek Pestre. Ugyanakkor arról is megkértem volt, hogy ha valami nekem való állomás esik tudtára, tudósítson s legyen munkás benne, hogy elnyerhessem. Ha mindezen remények és tervek füstbe mennek, akkor, mint fellebb is írtam, itt maradok s csak a jövő év őszén megyek Pestre s akkor, törik-szakad, állandólag ott maradok.

Én már tisztába jöttem magammal. Az élettől nem sokat várok. Jólét, boldog családi élet számkivetvék ábrándaimból. Nem vagyok életunt s nem dicsekedhetem nagy csalódás ütötte sebekkel, mert félve reméltem mindig, s a szerelemről, bár csaknem vallásos kegyelettel fogadtam, soha sem hittem, hogy boldogítson. De gyermekségem első benyomásai, rideg ifjúságom, azon kevés tapasztalat, mit az életben tettem, saját természetem vizsgálata elhitették velem, hogy mindezeket bírva nem lehetek boldog, ha a költészetnek nem élhetek. Ezért fő célom, a többi másodrangú dolog, melyeket nem vethetek meg, de értök küzdeni nincs erőm. Érte képes vagyok tűrni, nélkülözni, lemondani. Meglehet, csalódni fogok s talán jobban tenném, ha egy nőért, egyszerű házi életért, melyet egyedüli nyugodt boldogságnak tartanak s nem ok nélkül, vagy jóllétért, mely élvezni engedi az élet örömeit s több effélékért küzdenék, mint egy eszméért, mely körülményeink közt annyi önmegtagadást kíván s tehetségemnél fogva nem rendkívüli sikert biztosít. Meglehet, évek múltán ez eszme is elhagy... de arra gondolni sem akarok.

Megengedjen, hogy ily lírailag ömlengek. Hanem szobámban eleget beszélek magamban, hadd beszéljek másnak is. Többet is beszélnék, de félek, hogy haragszik reám s csak gúnyolódni fog.

Szíveskedjék tudósítani, teljesítheti-e következő kéréseimet, melyek jó indulatán kívül állandó Pesten lételét is feltételezik.

Ha kéziratokat küldök föl a szerkesztőknek átadás végett, eljárhat-e ügyökben s a tiszteletdíjt fölvévén leküldi-e nekem, azokból födözvén a postaköltséget? Eddig Lévai igazította mindezt, de ő mint közelebbről nekem írta, alkalmasint eltávozik. A szerkesztők pedig nem mind oly emberek, kikben teljesen bízni lehetne.

Írhat-e nekem egy hónapban vagy legalább két hónapban egyszer levelet, melyben a többek közt az irodalom állásának azon oldaláról szólana, melyről a lapokban semmit sem írnak? Egy levelet kettővel fogok viszonozni.

Ha ezeriben egyszer oly forma kérést intézek önhöz, milyen ez alább megírt, teljesíti-e?

A kérés ez: tudakolja meg valakitől, ha nem tudná, melyek Schlegelen kívül, mely nekem megvan, a jelesebb dramaturgok és Shakespeare-t kik magyarázzák, fejtegetik legjobban? Nekem nincs szükségem valami tudós zagyvalékra, mely az esztétikát nem a nagy költőkből húzza le, hanem önmaga teremti meg. Alkalmasint tudja ön, milyeket szeretnék. A könyv címét - ha lehet árával együtt - jegyezze le.

Az ég áldja, köszöntse nevemben azon jó embereket, kiket sokáig nélkülöznöm kell.

Mindenesetre írjon s ne haragudjék.

E levelet adja át Úrházinak.

Gy.

 

[*] * A későbbi Szépirodalmi Lapok.