Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Kuncz Aladár:
Gernyeszeg, júl. 8. 851.
Ön európai hírű levélolvasó lehet, de írónak még vidéki kapacitás sem. Hanem nekem rosszul illik a szemrehányás, midőn öntől egy nagy kegyelmet kérek.
Megígértem volt, hogy az "Ismeretek tára“ számára kidolgozom a magyar irodalom történetét. Hozzá is fogtam s az újabb korból egy rész készen van. De minél inkább foglalkozom e tárggyal, annál inkább belátom, hogy olyat ígértem, mit bajosan teljesíthetek. Az adatok nagy résznek híjával vagyok, mert itt falun, csekély segédforrás fölött rendelkezhetni, valamint a szomszéd városban is. Másfelől sok eszmével nem jöttem még tisztában s el kellene olvasnom néhány régibb magyar írót, kiket csak téltúl ismerek. Ily körülmények közt oly cikket dolgozhatom, melyben önnek kevés haszna, nekem sok károm. Éppen azért kérem: mentesen föl ígéretem alól. Isten látja lelkemet, nem a restség kérelmem oka. E cikket előbb-utóbb úgyis kidolgozom; ha októberben nem késő, midőn Pestre visszamegyek, s a hiányokat kipótolhatom s egymásról bővebb ismeretet szerzek magamnak, önnek is átadhatom. Pesten létem utolsó két hónapját azért nem használhattam fel e célra, hogy megkezdett novellámat bevégezhessem, miben alkalmatlan szobám miatt alig boldogulhattam. Ha ön nem kegyelmez, én szavamnak állok s felküldöm a cikket, de arra a gyöngédségre kérem, hogy senkinek se mondja meg a szerencsétlen író nevét. Válaszát mindenesetre elvárom, s remélek érzékeny szívében.
Még Pesten, midőn ön szóba hozzá, említém a grófnak, hogy jó lenne Erdély politikai történetét kidolgozni. A grófnak ez régebben is célja volt s most dolgozza, töméntelen adatokkal birtokában. Ön a Keményt fogja adni s a grófé 5-6 ívnyi terjedelmű, mi majd egy füzetet tenne; de használás végett szívesen átadja, sőt, ha önnek és a kiadóknak kedve van, közlésre is. Írjon nekem ez ügyben. A dologban nincs semmi kellemetlenség. A gróf három év óta folyvást ily politikai és históriai dolgozatokkal foglalkozik s most ehhez jött kedve: tehát tüzetesen nem az ön számára dolgozza s nem is felszólításom következtében. Az reá nézve mindegy, akár van szüksége a dolgozatra önnek, akár nincs.
Hát ön mit dolgozik? Úgy látszik, a költészetről egészen le akar mondani. Isten úgy segéljen, kár. Ha már nem akar dolgozni vígjátékot, mért nem ír egy humorisztikus regényt, hol a mese és cselekvény nem köti meg annyira? Az én költészetem kevesebbet eredményezett, mint az öné, mégis, ha le kellene mondanom róla, minden komédiázás nélkül elszavalhatnám: temessetek el, belőlem a jobb rész kihalt. Becsülje jobban magát, s ne akarjon más lenni, mint aminek isten teremtette. Hiú törekvés!
Hát azok a jó emberek, kiknek ismeretségét önnek köszönhetem, mit csinálnak? Csengery, látom, szorgalmasan dolgozik s a politika mellett szépirodalmi ügyekben is hallatja szavát. Bár többször tenné. Csak tőle s Erdélyitől tanulhatni valamit, a többi fecseg, miről fogalma sincs. Köszöntöm mindnyájokat.
Ez ide zárt levelet adja át György külügyminiszternek.
Kegyelmezzen és ne feledjen!
Gy.