Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Móricz Zsigmond: Ludas Matyi

Móricz Zsigmond: Ludas Matyi
Vásári komédia [+]
Nagy beteg a mi urunk
(A III. felvonásból)

(Döbrögi hálószobája. Középen ajtó, jobbról mennyezetes ágy. Az ajtó mellett két oldalról egy-egy s baloldalon még két ablak van, de mind le van függönyözve ágyterítőkkel, amelyeken átszűrődik a napfény. Némelyiken lyuk is van, s azon szabadon ömlik be egy sugárcsomó. A terítők közül egy fekete, kettő fehér, egy piros. Jobbról elöl ajtó. Döbrögi, akit az előző felvonás végén megvert Ludas Matyi, most az ágyban piheni ki betegségét. Vénasszony az ágy előtt ül egy széken és bóbiskolva alszik.)

Kobak (a jobboldali ajtón jön lábujjhegyen és suttogva szól):
Sára! Sáára! Sááára!

Döbrögi (nyögve, az ágyból):
Ne ordíts, gazember, mikor nagy beteg az uratok!... Sára! (Nagyot kiált.) Sáára!... Elaludt, a vén dög! Sári, a mennykő csapjon beléd!

Kobak (ugyanekkor megrázza):
Keljen fel kend!

Vénasszony (felpattan):
Jaj, hamar a vizesruhát, urunk drága testére!

Döbrögi (nyögdécselve):
Össze vagyok zúzva!... Már semmi se használ nekem! Valamennyi bába, kuruzsló, orvos, kenő, fenő, felcser, mind törje ki a nyavaja, egy se tud segíteni nagy bajomon!... Egész éccaka le nem hunytam a szemem... (Már egész elhaló hangon beszélt, most nagyot kiált.) Csak ezek a kutya legyek! Kobak! nem megmondtam, hogy egy légy se legyen a házban!

Kobak:
Egy sincs már, nagyuram...

Döbrögi:
Van!

Kobak:
Minden ablakot lefüggönyöztünk, úgy hajtottuk ki lepedővel a szobából.

Döbrögi:
Csak ezt hagytátok benn! Ezt, gyere nézd meg, ezt! Ide nézz! Itt ül az orromon a kutya! Nem merek megmozdulni, mert elszáll. Üsd le!

Kobak (rácsap, hogy csattan):
Megvan!

Döbrögi:
Jaj! Megfogtad legalább? Mutasd, mert nem hiszem!

Kobak (a zsebéből legyet kotorász elő):
Itt van.

Döbrögi:
Add a markomba!... (Jajgatva.) Jaj, de mi lesz má velem!... Még beteg nem vótam, jaj, jaj!... Sára! Adj inni! Sára!

Kobak:
Sára!

Döbrögi:
Ne ordíts! (Nagyot rikolt.) Sára!... Újra elaludt, a vén dög.

Sára (Kobak felrázza):
Jaj, hamar friss borogatást, urunk drága testére!

Döbrögi:
Megbotoztatlak! jaj, jaj!

Kobak:
Mi baj, nagyságos uram?

Döbrögi:
Belém fájdult, hogy kimondtam azt a szót!

Kobak:
Miféle szót, nagyságos uram!

Döbrögi:
A botot! jaj, jaj, jaj!... Végem van, meghalok. Hol vannak már a sirató asszonyok! akik helyettem jajgassanak!

Kobak:
Kinn várnak a tornácon, hogy mikor jöhetnek be. Tizenkettőt rendeltem ki robotba. Tetszik hallani a csoszogásukat, szortyogásukat.

(Egy percig figyelnek s az ajtó elől behallatszik a vénasszonyok nesze.)

Döbrögi:
Jöjjenek, de csendesen, mert a zaj árt becses úri fülemnek, szegény beteg testemnek! (Bejön a 12 sirató asszony. Öregasszonyok, aprók, feketében, csendesen besorakoznak a Kobak által kinyitott ajtón s elterülnek a szobában, leülnek a magukkal hozott zsámolyokra.)

Kobak:
Pszt! csendesen, mert nagyurunk nem veszi be a lármát! Kaptatok-e pájinkát?

Egyik:
Kaptunk: egy cseppet...

Kobak:
Kaptok többet is, csak rajta! Vagy sirtatok valaha vagy se, de most vonítsatok!

Mind (egyszerre):
Jajjajajajajaaaj, jajjajajajajajaaaj!

Első:
Szegény drágalátos jó uruuunk!

Mind:
Jajjajajajajaaaj, jajjajajajajajaaaj!

Első:
Döbrög város tekintetes, nemes, nemzetes, vitézlő nagyuraaa!...

Mind:
Jajjajajajajaaaj, jajjajajajajajaaaj!

Első:
Sok tekintetes és nagyságos nagyurak nemes rokonnya!

Mind:
Jajjajajajajaaaj, jajjajajajajajaaaj!

Első:
Hűséges jobbágyainak istápoló kegyes atyja!

Mind:
Jajjajajjajaj! Jajjajajjajaj!

Első:
Jaj, beg oda vagy!

Mind:
Jajaaaj!

Első:
Jaj, de beteg vagy!

Mind:
Jajaaaj!

Első:
Jaj beg igen nyavajás, kódus, rothadt vagy!

Mind:
Jajjajajaaj!

Első:
De hogy is ne vónál!

Mind:
Jajaj!

Első:
A fenekedre vertek!

Mind:
Jaj!

Első:
Hogy a keze száradjon el!

Mind:
Jajaj!

Első:
Hogy a lába törjön ki!

Mind:
Jajaj!

Első:
Annak a pogány Ludas Matyinak!

Mind:
Jajjajajajajaaaj, jajjajajajajajaaaj!

Döbrögi (s velük az asszonyok):
Jajjajajajajaaaj, jajjajajajajajaaaj!

Mind (még egyszer):
Jajjajajaaaaj!

Döbrögi (felül az ágyban):
Pszt! Most csendbe legyetek, meg se pisszenjetek, mert most gondolkozok a bosszún! (Kis ideig csend van, aztán sorra köhintés, krákogás, prüszkölés, csoszogás, suttogás.)

Döbrögi:
Csend! (Ismétlődik az elébbi suttogás, motyogás, csoszogás.) Csend! (Újra.) Az apátok irgalmas szentséges kopogóját, ki innen! (Vénasszonyok gyorsan el.) Kobak! Olyan huszonötöt vágatok kendre, testvérek közt is megér ötvenet. Még most se jutott eszébe semmi?...

[+] * Ludas Matyi a magyar mesekincs legdrágább gyöngyei közül való. Annál érdekesebb s tán annál becsesebb, mert nem is a népköltés, hanem író termette. Fazekas Mihály nyugatról hozta az alakot, valószínűleg francia földről, de a Ludas Matyi karakterét ő szülte magyarrá, abszolút tökéletes versében. Balogh István vitte színpadra ezt az alakot és sok szerencsével állította be a színpadi perspektívába, de nem volt elég költő hozzá, hogy örökre megállapítsa a színpad Ludas Matyiját. Én évek óta foglalkozom ugyanezzel a tervvel, s meg vagyok győződve róla, hogy Ludas Matyi méltó a legnagyobb ambícióra, írónak, színésznek. A bohózat szertelenségei tombolnak a felszínen s a mese mélyén a legvéresebb, örök gyötrelem vonaglik. A proletár harcol a kizsákmányoló úrral. Ludas Matyi és Döbrögi mindörökre szimbolikusan tipikus hősei ennek a harcnak.A darabból három önállóan is kivágható részletet adot itt.M. Zs.