Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Móricz Zsigmond: Ludas Matyi
Móricz Zsigmond: Ludas Matyi
Vásári komédia [+]
Áll a vásár Döbrögben
(A II. felvonásból)
(A háttérben nyárfák között a földesúri kastély. A színpad zsúfolásig tele van néppel. Balról a csizmadiák sátrai, hosszú sorban mélyülnek be. Szemben velük mézeskalácsos sátrak alkotnak szűk folyosót velük. A másik oldalon, jobbról a szabócéh sátrai vannak, ugyanúgy mélyen benyúlva a színpad hátterébe, szemben velük kalaposok sátrai. középen hátul egy kis emelkedésen áll a leveles csárda, amely tele van ivó néppel, dalolókkal. Előtte a sátornélküliek csoportja. Közvetlen a tövében a lesipecsenyések s kis lacikonyhások. A kalaposok és mézeskalácsosok között elterülve, a földön ülnek vászonárusok, tej, túró, tejfelárus parasztasszonyok, kolomposok, koldusok, gyümölcsösök, mézesek s a járkáló árusok. Két török, zsidók, lengyelek s más idegenek. Közben egymástól sem férve, zsúfoltan a parasztok, akik lomhán mozognak s nem vesznek, csak bámészkodnak, hosszan alkudoznak egy pár csizmára, kalapra, ruhára, kolompra, aminek a hangját figyelik. Egyszerre beszélnek mindnyájan crescendo. Ha magánszemély szól, piano lesz a beszéd, mintha a szél elfújta volna a zsivajt, aztán megint megerősödik s egyre fokozatosabban kitör a zsivajgás, fortissimo. Élénkség, mindenféle elemeknek roppant elevensége, igazi vásár.)
Az összes eladók (mind egyszerre):
Isten jónap, isten jónap, isten jónap!
Az összes vevők:
Aggyon isten, aggyon isten, aggyon isten! Jó vásárt!
Az összes vásáros:
Rossz vásár!
Vásárosok egy része:
Ide jöjjön kelmed, ide jöjjön kelmed!
Vásárosok másrésze:
Nézze kend ezt, nézze kend ezt!
Vevők egy része:
Mi vón nekem való? Mi vón nekem való?
Vevők másrésze:
Nagyon drága nékem, nagyon drága nékem!...
Koldus:
Isten irgalmáért!... (Zsivaj.)
Csizmadia (egy vevőnek):
Ez a csizsma, a csizsma! Mit! Szűk! majd kitágul! Szoros? majd összemegy! (Zsivaj.)
Vevők mind:
Jó vásárt, jó vásárt!
Vásárosok mind:
Rossz vásár, rossz vásár.
Szabó:
Ijen ruhát a püspök se hord! Úgy áll, mint a parancsolat! Örökké tart!... Elszakad? Nem tarthat örökké!
Vásárosok mind:
Isten jónap, isten jónap!
Parasztok mind:
Aggyon isten, aggyon isten!
Vásznasok:
Erre galambom, erre! Ez a szép főrevaló! Három nyüstös, négy nyüstös!... öt peták! Ez két márjás! húszat ér! egyért odadom!
Vásárosok mind:
Ide jöjjön kelmed, ide nézzen kelmed!
Parasztok mind:
Haj, de drága, nagyon drága!
Kolompos:
Kell-e kolomp! E szól jól! E jólsovai kolomp! Rézkolomp e! Drága?... Mennyiér? ... A kend nyakára? Arra odaadom ingyen!
(A paraszt nekimegy.)
Vásárosok mind:
Ez a jó portéka, ez a jó portéka!
Vevők mind:
Jaj, de drága, jaj, de drága!
Csizmadia:
Nagy! ez a csizma! ez!... Egy az ára, akar nagy, akar kicsi, akkor inkább nagyot vegyen a pénziér!
Más paraszt:
Bizony, csak nagyot komám, hogy férjen bele szalma is.
Csizmadia inas (dalol):
Hallodi te rózsám, ejaha!
Kijukadt a csizmám, ejaha
Hallodi te csizmám, ejaha,
Kijukadt a rózsám, ejaha!
(Nevet rajta néhány szájatáti.)
Vásárosok:
Isten jónap, isten jónap!
Vevők:
Aggyon isten, aggyon isten!
Mézeskalácsos:
Kell-e mézes, lelkem édes! Kell-e mézes, lelkem édes! Kell-e mézes, lelkem édes!
Más mézeskalácsos:
Baba, huszár, csikó, mézes mogyoró, jaj de jó, jaj de jó! baba, huszár, csikós, mézes mogyoró!
Harmadik mézeskalácsos:
Debreceni mézes, debreceni mézes!
Cigány (kalapál):
Dikhecs, dikhecs, mándikhecs! ist! ist! (Majd lehúzza a vevőjét, aki el akar menni, utána nyúl, megfogja.) No, nizzse, nizzse, nizzse ki a semit kend! Látott ijen istet?... Látott az a anyja micsodáját! Ojan lekvár fő ebbe, a mijet akar! Nizzse a másikat, gyüjjön vissza, a suj essen kendbe, dikhecs, dikhecs, mándikhecs!
Koldusok:
Aggyanak, aggyanak, amit isten adott! Dicsértessék az úr Jézus Krisztus! Sánta, béna, kacska. Szegény szerencsétlen világtalan!... Sánta, béna, kacska...
Vásárosok (ki-ki a magáét mondja szakadásig):
Ludas Matyi (behajtja a hat libáját. Igen el van álmélkodva s megilletődve. Megemeli a kalapját):
Aggyon isten. (A vásári zaj pokoli erővel kitör. Ki-ki a magáét fújja.)
[+] * Ludas Matyi a magyar mesekincs legdrágább gyöngyei közül való. Annál érdekesebb s tán annál becsesebb, mert nem is a népköltés, hanem író termette. Fazekas Mihály nyugatról hozta az alakot, valószínűleg francia földről, de a Ludas Matyi karakterét ő szülte magyarrá, abszolút tökéletes versében. Balogh István vitte színpadra ezt az alakot és sok szerencsével állította be a színpadi perspektívába, de nem volt elég költő hozzá, hogy örökre megállapítsa a színpad Ludas Matyiját. Én évek óta foglalkozom ugyanezzel a tervvel, s meg vagyok győződve róla, hogy Ludas Matyi méltó a legnagyobb ambícióra, írónak, színésznek. A bohózat szertelenségei tombolnak a felszínen s a mese mélyén a legvéresebb, örök gyötrelem vonaglik. A proletár harcol a kizsákmányoló úrral. Ludas Matyi és Döbrögi mindörökre szimbolikusan tipikus hősei ennek a harcnak.A darabból három önállóan is kivágható részletet adot itt.M. Zs.