Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 20. szám · / · Fenyő Miksa: Ady Endre
A Nyugat Könyvtár sorozatos kiadásában szenzációs írása jelent meg Ady Endrének. Szándékosan használom ezt a semmitmondásig elkoptatott jelzőt: "szenzációs“; sohasem fogom elfelejteni a szívelszorító döbbenetet, mely a "Vallomások és tanulmányok“ olvasásakor erőt vett rajtam. Ahogy így együtt láttam a tanulmányokat - melyek közül a leginkább tanulmány "Petőfi nem alkuszik“ talán leginkább vallomás -, valahogy kiteljesültek, megnövekedtek jelentőségükben, életet átfogóvá váltak és sok-sok írás, amelyeket eddig megrázónak gondoltam - sorok és sorsok - e pillanatban szépirodalomnak tűntek fel előttem Ady vallomásaihoz képest.
Abból a nyolc esztendőből, mely Ady Endre első méltó feltűnést keltett versének: "Harc a nagyúrral“ megjelente óta elmúlt, az irodalomtörténetíró sok érdekes eseményt fog feljegyezhetni. Megjötte körülményeit, iskolák keletkezését, bátorságok felszabadulását, meghódolásokat és közönyösségeket, hadikészülődéseket s talán valami dermesztő elcsöndesedést is, melynek jégburka alól még a schopenhaueri temperamentumok is oly nehezen törtek föl. Ami mindezek mögött volt, amiről az események éretten leváltak, egynémely titkot abból a gyönyörű fejlődési processzusból, mely az Új versek szilaj, ellenállhatatlan lírizmusától a "Minden titkok versei“-nek elmélyült, szinte esztétikántúli költészetéig visz, a nagy pillanatokról, melyeket egybesimítanak, vágyakról és szenvedélyekről, melyek hömpölygése teszi nagyszerűvé költeményeinek ritmusát, küld vallomásokat és meglátásokat azoknak, kik az ilyesmit szeretik. "De a harctér: Harctér és az élet: Élet“... Erről a harctérről, a Grünwald Bélák és Péterfy Jenők Világosáról írja e könyvében haditudósításait Ady Endre.