Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 19. szám · / · Disputa

Disputa
Tersánszky Józsi Jenő:

A nagybányai festőiskola. Nagybánya városa (egy szegény felvidéki kisváros) a közelmúltban több mint másfélszázezer koronát áldozott a magyar képzőművészet ügyének úgy, hogy jelenben a nagybányai szabad festőiskolának egy kényelmes közös iskolaépületen, több magán műtermen kívül a vezetősége részére, beleértve az adminisztráció költségeit, több mint ötezer koronányi évi szubvenció áll rendelkezésére.

Legelébb is hinnem kell, hogy nem szükséges külön bizonygatnom ennek a festőtelepnek a magyar képzőművészetben volt s a jelenben való jelentősségét, különösen most, mikor a fenti ténnyel remélhetőleg újabb akciók várhatók. S nem hiszem, hogy érdektelen, ha elmondok egyet-mást erről a festőtelepről.

Hollósi Simon iskolájának Nagybányáról való távozásával Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István és I. Grünwald Béla vették át az iskola vezetőségét, miről csak elismeréssel szólhatni, mikor minden támogatás nélkül intézték az iskola ügyeit. Mégis szeretném egyéb szempontból is láttatni az azóta történteket, helyesebben a nem történteket:

Azt például, hogy annyi év óta, nem lehetett volna már egynéhány nagyobbszabású, esetleg összegező kiállítást rendezni nagybányai jelzővel, vagy évenkint az iskola bőséges anyagából, mint az első időkben történt is erre egypár kísérlet.

Volt jelenes egy időszaka a telepnek, amikor nagy számú kiforróban levő fiatal festő, legtöbbje külföldről érkezve újabb törekvésekkel a legélénkebb akcióban sürgött a telepen, a vezető személyek (az egy Grünwaldon kívül) szkeptikus tartózkodásától levállveregetve.

Ezen festők legtöbbje ma már többé-kevésbé számottevő valaki, de mindnek magának kellett kiverekednie az elismerést, bár mindannyian nagybányai jelzővel említtetett, ami akkoriban még bizony nagyrészben az újítók gúnyoros epitetonjaként hangzott.

Lehetnek ugyan, akik lemosolyogják az ilyen dilettáns vélekedést, különösen mostanság, mikor az egy kalap alatt való emlegetésnek még a látszatát is irtóznak a művészek s még utánozni is egyénien akarnak az iskolakerülő művészsuhancok, bár azt hiszem, hogy a magaelismertetést (pl. "Nyolcak nemrég), vagy épp az evvel járó anyagi sikert bizony sok tekintetben megkönnyíti a szervezkedés.

Nagybánya város áldozatkészségéhez az impulzust, a kolónia egy részének Kecskemétre épp anyagi okok kényszerítette, bár szerintem nem nagy jelentőségű szecessziója adta s azóta a vezetőséget Thorma János és Réti István képviselik.

Meg kell említenem, hogy bizonyos maradiskodást, sőt idegenkedést tapasztalhatni a vezetőség részéről az újabb fajta, sőt már nagyrészben elfogadott törekvésekkel szemben is, ami szinte képtelenségnek hangzik a szabad melléknévvel illetett művésztelepnél; de egyenesen érthetetlen, hogy a műtermek tulajdonosainak, akik között egy páran - többé-kevésbé - számottévő művészek vannak (Ziffer Sándor, Boromisza Tibor, Ferenczy Valér, Mikola András), miért nincsen máig sem semmi befolyásuk a talap adminisztrációjára, mint ahogy az egyéb művésztelepeken dívik s épp itten, ahol bizony ugyancsak szükség volna némi agilitásra.

Hogy több példát ne hozzak, egy ilyen festőtelep legelemibb szükséglete egy képzőművészeti társulat alakítása, amiről tán egy éve, hogy szó volt, szintén a vezetőség huzavonásos lanyhaságán múlik.

Nálunk különben a félbemaradt akciók s az el nem élt életek hazájában sok minden múlik.