Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 19. szám · / · Figyelő
Egyelőre csak külföldön ütötte fel a fejét, mi tehát beszélhetünk még higgadtan róla. Miután azonban nem fog elkerülni bennünket sem, beszélni kell róla. Tárgyaljuk tehát le a kérdést higgadt tárgyilagossággal.
Mi történt tulajdonképpen? Az, hogy külföldi értékbirtokosok és spekulánsok fejvesztetten kínálták eladásra papírjaikat, melyek ennek következtében rövid negyedórák alatt értéküknek egyötöd-egyharmad részét elvesztették s előbbi áraikat még megközelítőleg sem sikerült visszanyerniöük. A berlini tőzsdén jegyzett értékpapírok ára egyik napról a másikra 400 millió márkával ért kevesebbet, a new yorki tőzsde papírjai több mint 2 milliárddal... Néhány bankár csődbe jutott az értékpapír-veszteségek miatt, s az ijedtség némely helyen oly arányokat öltött, hogy a betevők régi, biztos alapzatú intézetek ellen is ostromot intéztek és betéteiknek azonnal való visszakövetelésével fizetésképtelenné tettek néhány pénzintézetet. Az ezen események következtében beállott fokozottabb hitelkeresés megdrágította a kölcsönpénzek árát. A hivatalos bankkamatlábakat felemelték, és ma már egyenlően súlyossá és terhessé váltak a kölcsönszerzés módjai az egész világon.
Az emberek aggodalomteli kiáltása hallszik: Marokkó... Tripolisz!...
A számokkal dolgozó emberek tudják legjobban, hogy sokszor hibák keresésénél mily zavarólag hat, ha a számok tengerében egy, a differenciával azonos tételre akadunk. Ettől kezdve ennek a tételnek a szuggesztiója alá kerülünk és alig-alig tudjuk elhajtani azon gondolatunkat, hogy a hibát csakis ez a tétel okozhatta. Bizonyos, hogy a jelenlegi kalamitásokat illetőleg is hasonló helyzetbe kerültünk. Sem a jelenlegi pénzválságot, sem a fel-fellépő dérouteoket nem a háborús bonyodalmak idézték elő. A háborús bonyodalmak legföllebb két-három héttel sietették a folyamat megindulását. A jelenlegi pénzválság egyedüli oka magában a pénz természetében rejlik. A társadalom egész ábrázatának az utóbbi évtizedekben történt megváltozásával együtt átalakultak mindazon szervek is, melyek a régi társadalom életműködését biztosították. Átalakult a hitelszerzés és a kihitelezés módja is. A magántőke jelentősége igen alacsonyra szállt s helyét elfoglalta az idegen - kölcsöntőkéből összecsoportosított nagytőke. - Rotschildék néhány évtized előtti egyeduralma megszűnt és Rotschildék ma nem egyebek nagyon vagyonos embereknél. A nagybankok üzletforgalma mellett a Rotschild-féle bankházak forgalma egyszerűen eltörpül. Ma már a sokszoros milliomos, ha tőkéjét kellőképp akarja jövedelmeztetni, nem magánbankházat alapít, hanem részvénytársulatot. Mert a magántőke csak egy lassan növeszthető kistőke, a társulati tőke ellenben egy szédületes gyorsasággal szaporítható nagytőke. A nagytőke dús hozadéka pedig össze sem hasonlítható a kistőke silány hozadékával. A kistőke biztonsága ingadozó, a nagytőkéé ellenben szilárd, miután a nagytőke képes a konjunktúrát teljesen a maga igájába fogni és a kistőkét felszívni...
A társadalom átalakulásának következménye volt a tőkekoncentrációk segítségével felhalmozott tőkeóriások létrejötte. - Ezeknek a tőkehalmazatoknak életmegnyilvánulásai ugyanolyanok, mint bármely más természeti alakulatok: élni akarnak. - Életösztönük megnyilvánulása pedig abban áll, hogy alkalmat keresnek a megfelelő jövedelmezőségre. Ha nincs alkalom, akkor csinálnak alkalmat. Ezt az alkalomcsinálást hívják általában üzletszerzésnek. Az üzletszerzés érdekében a kihitelezésnek napról-napra újabb és újabb formáit alkalmazták s oly tökélyre vitték, hogy segélyükkel lehetővé vált a tőkecsoportosulások soha nem álmodott óriásait megteremteni; s a XX. század első tizedében annak a különös esetnek fájdalmas együttérzőjévé vált az emberiség, hogy egynéhány gazdasági tömörület hatáskörében nagyobb tőke összpontosult, mint amennyi pénz egyáltalában létezik a világon!
...Ha megrezdül az a talaj, amelyen állunk, a rezgés nagyságától függ, hogy vajon csak egyet-egyet rángatódzunk, avagy odavágódunk-e. Miután pedig egész gazdasági (tehát egész társadalmi) berendezkedésünk alapja a hitel, bizonyos, hogy megrázkódtatás éri a gazdasági élet minden szervét, ha a hitelező visszakéri pénzeit... Franciaország gazdasági fejlődése lehetővé tette, hogy a francia tőkések pénze otthon helyeztessék el gyümölcsözőleg, s miután a tőke egyik tulajdonsága, hogy a lehető legnagyobb biztosságot keresi (s ezt a közelben nagyobbnak véli, mint a távolban), azért a kikölcsönzött francia tőkék gyors tempóban megkezdték a hazájukba való visszavonulást... A francia tőkék visszavonulása nyomán a közép-európai összes piacok (legerősebben a német) megrendültek. Mikor pedig néhány nappal ezelőtt a világ legnagyobb pénzügyi vállalatát, az amerikai acéltrösztöt egy kis állami beavatkozás hírének gyenge szellőcskéje megrendítette, megrendült a világnak minden piaca. Még a francia is. Ami egészen természetes is, ha meggondoljuk, hogy az amerikai trösztöknek tényleg több a vagyonuk, mint amennyi készpénz van a világon. Mi történnék, ha egy napon ezek a trösztök megkezdenék vagyonuknak készpénzben való összevonását?!
...A világ a túlspekuláció piszkos mocsarába süllyed. Most kénszagú lángok csapkodnak e mocsár fölött: a déroutenak lángjai. De lángok csak ott szokta fölcsapni, ahol rothad az alap. És a lángok mindég lobot vetnek, ha rothad az lap. És ahol a lángok lobot vetnek, ott - megindult a tisztulási folyamat...
A déroute-ok gyönge mécslángjait rövidesen egy általános pénzügyi krízis hatalmas lángoszlopa fogja követni. Ez lesz az a tisztító tűz, mely a XIX. század visszamaradt salakjától, a nagytőke korlátlan szabadságától meg fogja szabadítani az emberiséget.