Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 18. szám · / · Figyelő · / · Eugéne Brieux: Suzette
1. Mikor Brieux befejezte a Suzette-t, a gall géniusz valószínűleg megint igen nagy hálával nézett le a francia akadémiára. És Brieux, aki nem először találkozik hálás tekintetével, valószínűleg felfogta ezt a pillantását is, és elhárító kézmozdulattal hajolt meg előtte: a francia akadémikusok tudják kötelességüket.
A gyermek ma nemzeti ügy Franciaországban, s aki oly szorgalmasan csinálja neki a propagandát, mint Brieux, az igazán megérdemli, hogy megbecsüljék. És nagyot vétene a kritika Brieux meg az igazság ellen, ha e körülmény figyelembe vétele nélkül s merőben az esztétika fegyvereivel rontana erre a színdarabra. Ami felesleges is volna, mert hiszen bizonyos, hogy Brieux-t nem a művészi becsvágy hevítette, mikor e darab megírásához fogott, és a francia publikum se a művészetért lelkesedett, mikor a darabot megtapsolta.
A gyermekért volt az egész.
2. A francia színdarabok e tendenciózus bájjal mosolygó gyermekét már ismételten üdvözöljük a magyar Nemzeti Színház színpadán. S miután abból, hogy e színház direkciója nem először szerepelteti ezt az idegen csemetét (ki gyönge lábaival először is alig tudta megtenni az utat Párizstól Budapestig), lehetetlen észre nem venni a túlhajtott együttérzést, a részvétet és az elfogódottságot a derék franciák e nemzeti fájdalmával szemben, figyelmeztetjük az igazgatóságot, hogy a magyar közönség, mely nincs abban a helyzetben, hogy a francia népességi statisztikát megjavítsa, valószínűleg előbb fogja megunni ezeket a különösen etikai tendenciájukban értékes darabokat, mint a franciák, akikhez minden "en bloc“ adresszálva van.
3. Brieux azért ezzel a darabjával is megmutatta, hogy érti a mesterségét. S bár még az epizódokat is apró etikai tendenciák szolgálatába állította be (Solange filippikája Párizs aszfaltbetyárai ellen), a folyton felkínálkozó pátoszt legfeljebb csak ezekben alkalmazta észrevehetően. A nagy dolgot - a gyermek a nagy dolog - a világért se szolgálta volna ilyen primitív módon: nagyszerűen tett úgy, mintha csak családról beszélne, s nem első sorban francia családról, mintha csak a létező Suzette-ről volna szó és nem a leendő kicsikékről, mintha csak az egy Suzette-et akarná kedvezően beállítani s nem a gyermeket általában és a francia gyermeket különösen - egyszóval remekül mosta el a tendencia s ezzel a pátosz körvonalait.
4. Az előadás jó volt. Színészek, rendező egyformán méltók az elismerésre. Legfeljebb csak azt lehet és kell is szóvá tenni, hogy Mihályfit a színház vezetősége az utolsó időben nem foglalkoztatja eléggé. Tóth Imrének valószínűleg gondja lesz rá, hogy Mihályfi ezentúl gyakrabban és klasszikus képességeinek megfelelőbben juthasson szóhoz