Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 18. szám · / · Lányi Sarolta: Szimbolikus álom
Hol van a szép ezüstfej,
Megmentőm, drága holdam?
Egemen akkor tünt fel,
Mikor fél halott voltam...
... Utam állta az erdőn
Vadszavú martalóchad.
Sikoltoztam kesergőn,
De elvágták a szómat.
Úgy álltam ott törötten
Rémlátásos sötétbe.
Halált igért köröttem
Az erdő kósza népe.
Kiáltó szám befogták
Féltek a nyomorultak
S miként a gyilkosok szokták:
Ruhámra sorsot húztak.
S mikor már minden elborúlt
S már nem lehetett rosszabb:
A vak éj megvilágosúlt
És megfutott a rossz had.
Engem otthagytak szépen, épen.
Nem értettem a dolgot
A hold átment az éji égen,
Felnéztem rá. Mosolygott...