Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 16. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Kaffka Margit: Tallózó évek
A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben átalakulóban volt a magyar állam egész szervezete. Lassú tempóban likvidálásra kerültek azok az eszmék, melyeket az ezernyolcszáz-negyvennyolc vetett fel s melyek húsz évi koporsóban lét után a hatvanhetediki kiegyezésben új életre keltek. Csoda-e hát, ha a mindennek átformálódásának ez élettől zsibongó napjaiban minden fül felfigyelt, ha a magyar nép egyetlen külországi képviselője megszólalt? Ez időtájt még elsőrangú politikai esemény és irodalmi szenzáció volt, ha az egykori kormányzónak egy-egy írása vagy irataiból egy kötet megjelent. - Azóta sok minden megváltozott. A magyar nemzet lassan-lassan elfoglalta a monarchiában azt a pozíciót, mely államiságát megilleti s ezzel - a Kossuth név elvesztette forradalmi jellegét. Természetes is. Mikor az eszmék testté váltan beilleszkednek egy nemzet életébe, azok nem hathatnak többé lázítólag az újság ingerével s elébb-utóbb mindenki a hideg megfontolás világításában fogja bírálni ama változásokat, mik ez eszmék hatása alatt létrejöttek.
Mik voltak Kossuth eszméi?! Erre a kérdésre Kossuth iratai közül eleddig egyetlen egy sem adott oly határozott felvilágosítást, mint a most megjelent 13. kötet, mely az 1843-48-i időszakban - nagyrészt a Pesti Hírlap hasábjain - megjelent újságcikkeit tartalmazza. Ahány közlemény, annyi bizonyítéka annak, hogy Kossuth (a forradalminak nevezett, valójában azonban nagyon higgadt Kossuth) korának legnagyobb magyar - közgazdásza volt! Közgazdász a szónak 21. századbeli értelmében. - Mit akart Kossuth? Minden cikke nyílt felelet e kérdésre: megszüntetni Magyarország gyarmati mivoltát, gazdasági kizsákmányoltatását, visszaszerezni állami fennmaradásának és fejlődésének biztosítékait és a népet jólétben és kultúrában emelni. A haladás első és legnagyobb akadályát az ősiségben látja, ezt kívánja tehát mindenekelőtt megszüntetni. "Eltörlése a kor igényévé vált, azt az idő hatalma követeli“, mert "ha az ősiséget el nem töröljük s eltörlésével a birtokot szabaddá s biztossá nem tesszük, a földbirtokosztály fele részének semmivé kell lenni okvetlenül.“ Az ősiség megszüntetésével a földbirtok "becse, értéke, ára s ekképp hitele is növelhetik“. - A közlekedési eszközök hiányát "a legérezhetőbb anyagi hiányok egyiké“-nek mondja, mely sürgős intézkedést igényel, miután jelenleg (1843-ban) ott állunk, hogy "egy utazás Pestre vagy Debrecenbe valóságos eseményt képez“. Ő agitál legelőbb és legkitartóbban Fiume fejlesztése és az odavezető vasút kiépítése érdekében. "Tengerhez, magyar! (és nem "tengerre“), el a tengerhez!“ adja ki a jelszót, s miközben a tengerparti kereskedelem fejlesztésére fordítja minden figyelmét, kijelenti, hogy a kereskedelem teljes szabadságának (mint leghatásosabb fejlesztőjének) volt és marad a hogy híve. "Én a szabadság embere vagyok. A szabadságé mindenütt és mindenben. E szó, "szabadság“ földi bálványom. E religiómat a státusgazdászat számvető mezején sem tagadom meg... s engem hiába kínálnának a világ hatalmasai kincsöknek minden halmazával szabadság s jogszerű állapot nélkül.“ - Civilizáció nélkül Kossuth szerint lehetünk gyarmat vagy népfaj, de nemzet nem. A civilizációnak pedig legfőbb emeltyűje "az önálló nemzeti kereskedés és a műipar“, holott ma (1845) kereskedelmünk nincs, s "a magyar kereskedők vagy csak kalmárok, vagy legföllebb a bécsi és trieszti kereskedőknek faktorai avagy aprólékos függeteg tőzsérei...“ De éppen azért, mert az ipar- és kereskedelemnek nagy fontosságot tulajdonít, veszi rossz néven Széchenyitől, a "nemes gróf“-tól, hogy még az iparegylet és a kereskedelmi társaság létesítésében is gáncsot vetett eléje. Széchenyivel általában nagyon gyakran bocsátkozik hírlapi vitába, de vitatkozása sohasem támadó, hanem csupán védekező Széchenyi személyeskedő és maróan gúnyolódó kikezdéseivel szemben.
Végigkísérhetjük Kossuthot az egész vaskos köteten s nem találunk semmi egyébre, mint egymás után következő bizonyítékaira annak az alapos tudásnak, amellyel síkra szállt minden reformért, mely Magyarország gazdasági haladását biztosíthatta. És ha érvekből kifogyott ellenfele végül azzal állt elő, hogy honnét szerez mindehhez pénzt, akkor, ha egy percig sem habozott kijelenteni, hogy "van pénz, lesz pénz; nem hagy el a nemzet, s ha elhagyna, teremtünk az egekből, s ha az ég elhagy, a poklokból is!“...
Kossuth Lajos a negyvenes évek legnagyobb közgazdásza volt. Iratainak 13. kötete erre a legerősebb bizonyíték.