Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 16. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Kaffka Margit: Tallózó évek
Zsidó faj, zsidó vallás, Henriett néném. Ford. Laczkó Géza. - Nyugat Könyvtár
Olvassa mindenki ezt a könyvet, Laczkó Géza szép fordítását. Mennyire fejlődött a magyar próza a sokat szidott új irodalomban!
Henriette néném Renan nénjének a lelki rajza. Olvassák a nők és különösen azok, kiknek egy nehéz élet mindennapi csendes heroizmusára van szükségük. Szíverősítő lesz ez a nagy szeretettel megírt portré. Renannak ez a lányos gyöngédség egyik alapvonása. Még szükséges ikonoklaszta munkáját is olyan szelíd szavakkal végezte.
Az akropoliszi ima a Parnasse nemzedékére vall. Leconte de Lisle is aláírhatta volna. (Vö. Hypatieval.) Nem követem el azt a szerénytelenséget, hogy tartalmát elmondjam: olvasni kell. Beteges konvulziók, hipokrita zsonglőrök közül visszavágyás a tiszta ész művészetéhez: "Kitépem szívemből, ami nem értelem és tiszta művészet“.
A zsidó faj és zsidó vallás-ban a "zsidó csodát“ magyarázza. Kimutatja, hogy a zsidó nem faji fogalom - hiszen több fajt olvasztott magába -, hanem: vallási. És ez a vallás a fejlődés legmagasabb fokán a legdogmátlanabb egyistenhitet s a legáltalánosabban emberi morált jelentette.
Megteremti a kereszténységet és mikor saját gyermeke ellen támad: visszahatásul a dogmatikus, türelmetlen talmudizmusba hanyatlik. A tanulmányt így végzi: "Az izraelita faj óriási szolgálatokat tett a világnak. Különféle nemzetekbe beleolvadva, különböző nemzeti egységekkel összhangban, azt fogja tenni a jövőben, amit tett a múltban. Európa szabadelvű erőivel összefogva igen nagy mértékben fogja előmozdítani az emberiség társadalmi előhaladását.“
Ezek a szavak volt énem ébresztik penitenciára. Korom ismerésében, vakon és süketen jöttem ki az egyetemről, mint társaim. A középkor irodalma, művészete, sokféle energiája egy gótikus reneszánsz lehetőségét szuggerálta belém. Azt hittem: csak egy újjá tatarozott múlt lehetséges jövő számunkra. És ebben a nagy akadálynak láttam a zsidó fajt. Lokális körülmények segítettek: és rajongó gyermekfővel antiszemita svungokat donkihotéztam egy vidéki lapba.
Szerencsére hamar belémnyilallott, hogy ez az első lépés: ficamodás.
Láttam kis piszkos hitstrébereket, kik másként nem tudnak boldogulni, csak ha csepegnek az ájtatosságtól. A butaság és immoralitás déclasséi felajánlják sunyi ökleiket Máriának. Bűnös, korlátolt vezetők köré csoportosulnak. És ezek a kis kenet-apasok titokban szentelt üvegcséiket vitriollal töltik meg. Keresztjüket (bármily vallásúak) jó vastagra faragják, hogy bunkó lehessen emberfej ellen. Minden második foguk közül erkölcs és haza böfög elő, pedig teljesen immorális nemzetközi érdek-canaille. Mikor láttam, hogy ez az apró csőcselék hogy hálózza rá fekete cérnáját szegény Gulliver-Magyaroszágra: felmerült bennem a kérdés: lehet jó, becsületes cél az, amit ez a banda akar?
Azok, kiknél a hit emberszeretetre, megértésre motívum: nem fogják ezt hit elleni támadásnak venni. És intelligens ember nem fogja azt kiolvasni ebből, hogy én egy nagy történelmi tényezők akarnék persziflálni.
És silabizálni kezdtem saját korom. Feltettem a kérdést: milyen lenne a magyar élet, ha a zsidóerő nem társult volna vele? És feleletül kaptam, hogy a zsidók befogadása a magyar faj ösztönszerű kapása volt az élet, a fejlődő szabadabb élet után.
Tudom, hogy a magamfajta ma volt, holnap nincs ember memoárjai értéktelenek. De ezeket el kellett mondanom, hogy aki fiatal és van benne egy szikra humanitás: vigyázzon az első lépésére.
Ide dobva rövid életre, hosszú nyomorúságokra, ne gyötörjük fantomokért egymást. Hisz ha volna egy olyan Isten, ki azt kívánná, hogy embergyűlölettel, emberskalpokkal áldozzunk neki; gondolkodás nélkül dobnám magam ez ellen az infámis Isten ellen lázadó embertestvérem mellé. Hisz az ő testvére vagyok predesztinált testem minden szenvedés-lehetőségével.
De hiszen nézzünk szét: föld, történelem, emberi lelkek halott istenekkel, volt hitekkel vannak teletemetve. Érdemes-e leendő fossiliákért megrontani egy szép emberi életet?
Renan így végezi az akropoliszi imát:
"Névtelen örvénybe ragad bennünket egy mérhetetlen feledés-folyam. Ó, feneketlen mélység, te vagy az egy Isten. Minden nép könnye igazi könny; minden bölcs álma részben igaz. Idelent minden jelkép csak s álom. Az istenek halnak, mint az emberek és nem lenne jó, ha örökkévalók volnánk. A bírt hit sohse legyen lánc. Mi sem köt vele szemben, ha gonddal göngyölítettük a bíbor halotti lepelbe, melyben a holt istenek alusznak.“