Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 16. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Kaffka Margit: Tallózó évek

Fenyő Miksa: Kaffka Margit: Tallózó évek
IV.

Mélyebb, behatóbb analízist érdemelnének Kaffka Margit nemes fanyarságú versei. Egyenként kellene szólnom az "Apám című vers előkelő és mély érzelmességéről, egy másik verséről, melyben megkapó látomásokon keresztül idézi fel nagy, ismeretlen messzeségekből önmagát, az "Áriák ciklus gyönyörű vallomásairól és más versekről. Az egyiknek, mely engem tán a legmélyebben hatott meg, az utolsó sorait ideírom:

Énbenem vak, siket az Ige és gyökértelen,
Én átkozott üvegvalóm csak átereszt szint, fényt és árnyat,
Énbennem befelé fakadott piros hólyagsebe az életláznak,
Én - - - Egy egy nyilalló perc, mint fénysejtés, béna idegre ha rámhat,
Tudom, elevenig soha, soh'sem ér.
- Hol az életem? Mi az élet nekem? Mit ér?