Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 16. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Kaffka Margit: Tallózó évek
Ami e verseket oly különösen érdekessé teszi: az a líra elleni küzdelem bennök. Úgy adni önmagunkat, vergődéseinket, hogy ebben semmi ellágyulás, semmi apellálás a mások szánalmára, együttérzésére ne legyen. Nem azt akarja adni, "amit mindannyian érzünk, csak kifejezni nem tudunk“, hanem bármily paradoxonnak is lássék, amit kifejezni nem akar. Összeszorított ajkú versek. Finom, szép fátylakat ereget érzései, hangulatai elé, mintha azt mondaná: így élek, így sírok, így múlnak hiába az órák, így távozik az élet üres kezekkel... de mindez egészen az enyém, mi közöd hozzá. Innen a látszólagos "rendszertelenség“ is verseiben, mely iránt egy finom lelkű és Kaffka Margit költészete iránt melegen érdeklődő poéta megkérdezett. Száz meg száz dologról beszél verseiben, néha szinte epikai tárgyilagossággal, valójában azonban úgy tartja maga előtt e dolgokat - szép, művészi mozdulattal -, mint egy finommívű legyezőt. Ő van mögöttük. Mindig és egészen ő. S mindezt előkelően, a temperamentum valami gőgös lebírásával, művészien. Mert a "művésziesség“ egy nemes és nagyon átgondolt értelemben talán a fő sajátossága Kaffka Margit költészetének. E fakultásáról szólván, Karinthy Frigyes szellemes, sok szempontú bírálata igazán megkönnyítette feladatomat; nem kell egyebet tennem, mint megfordítanom az ő kissé rosszkedvű megállapításait, s közel jutottam egy helyes elemzéshez. Ritmus, valami belső finom lendület, ökonómia, a szavak elhelyezésének ama sajátságos művészete, ami valőrt ád a szavaknak: mindennek mestere Kaffka Margit. Sőt talán a tudatosan vállalt művészi kényszer néha fogyatékossága is az ő költészetének; az az önkénytelen báj, azok a szertelen, de szertelenségükben is szép gesztusok, melyek Lesznai Anna költészetét jellemzik, az ő költészetében nem érvényesülhetnek.