Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 15. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Szomory Dezső: Ünnep a dühöngőn és egyéb szerelmek
Akik már olvastak tőle valamit, azok kardinális és szembeszökő megismétlődésekre fognak bukkanni. Régi ismerősként fogják üdvözölni például stiláris technikáját, hedonista világnézetét vagy a dekadens szépségű élvezetmorált, amelynek kiválólag gyönyörű, agitatórikus szuggesztivitású és szinte meggyőző sorokat szentel.
Amely írónál, mint Szomorynál is, nem princípium az objektivitás és nem dicsőség a megfigyelés győzelme az érzéseken, annál az író legsajátabb egyéniségét és felfogásait minduntalan felszínre buktató szándékosságot, az ebből eredő - hol spontán, hol tudatos - megismétlődéseket csak kvalitásként és örömmel lehet fogadni. Különösen akkor ha az író egyénisége olyan elragadó művészi köntösben jelentkezik, mint finoman megírt műveiben a Szomoryé. Szomory különben is annyira szeszélyes, annyira szomjazza ő maga is az újdonságokat, a művészete annyira tele van fordulatokkal, hogy az ilyen megismétlődéseket nyugvópontokként kell tekinteni: kényelmes bőrszékek ezek egy nagyszerű múzeumban.