Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 15. szám
Szólok a szélnek, így imádkozom:
"Suhogj e puszta városon
S lelankadt kertembe osonj.
Kegyetlen, kőkevély közönnyel
Bánatlugasomat söpörd el.
Sivító rémség, sívó légfolyam
Mint a szenvedélyem, légy olyan.
Szelíd szellővé, szél, ne langyúlj,
Pehely legyek neked, de nem súly.
Úgy-úgy. Csak zúgj és süvöltve zenélj
Te viccelő vész, te égi szeszély.
E hegyetlen, rossz város nagy homokján
Én nem élek meg, mint a többi sok lány.
Elvágyom innen, szűk ez a határ...
Szárnyadra végy, te szörnyű szélmadár,
S amelynek alján él a kedvesem
A drága hegyre ejts le csendesen.“
Igy szólok én a szélnek, - így legyen.
Lányi Sarolta